Az Indus-völgyi civilizáció építészete

 

 

Az Indus-völgyi civilizáció kb. i.e. 2300-1750 között virágzott az Indus-folyó völgyében és a környező területeken (ismert lelőhelyeinek többsége ma Pakisztán területén található). Az Indus-völgyi civilizáció az ókor nagy folyamvölgyi kultúráival, az egyiptomival és a mezopotámiaival egyidejűleg állt fenn. A nagy kiterjedésű, fejlett városi kultúrával rendelkező civilizáció legismertebb városai Mohendzsó-dáró és Harappá. A városi központok szerkezete a tervezés és szervezés magas fokáról tanúskodik. A városokat és a házakat egyaránt tervezték. Építőanyagként égetett téglát használtak, melynek standardizált mérete és minősége a civilizáció teljes térbeli és időbeli kiterjedésében fennmaradt, ami nagyfokú centralizációra utal.

A jelentősebb városok citadellatömbre és alsóvárosra tagolódtak; az utóbbit észak-déli, illetve kelet-nyugati irányban futó széles utcák és csatornarendszer jellemezte. A többnyire kétszintes, az utca felé ablaktalan házak négyszögletes belső udvar köré szerveződtek (az épületeknek ez az alapszerkezete India egész történetében fennmaradt). A házak fürdőszobával és latrinával rendelkeztek, a bejáratok mindig a mellékutcák felől nyíltak. A nagyméretű építmények nyilván középületek lehettek, ilyen a citadella, az alsóvárosban a magtárak vagy Lóthalban, az Indus-völgyi civilizáció kikötővárosában az állandó vízszintű dokk. Az Indus-völgyi civilizáció vallásáról közvetlen információink nincsenek, az erre vonatkozó elképzelések nagyrészt az Indus-völgyi tárgyanyagnak és ábrázolásoknak a későbbi indiai hagyománnyal való összevetésén alapulnak.

  

1: Utca fedett csatornákkal. Pakisztán, Mohendzsó-dáró, Indus-völgyi civilizáció, kb. i.e. 2300-1750 | 2: A Nagy Fürdő. Pakisztán, Mohendzsó-dáró, Indus-völgyi civilizáció, kb. i.e. 2300-1750

A rituális tisztálkodásnak a későbbi hinduizmusban betöltött fontos szerepe miatt feltételezik, hogy talán vallási célokat szolgálhatott Mohendzsó-dáró citadellatömbjének ún. Nagy Fürdője, melyet a későbbi dél-indiai templomok medencéivel hoznak kapcsolatba. A medencét cellák sora veszi körül, melyekkel kapcsolatban a papi és a szolgaszállás egyaránt felmerült mint lehetséges funkció. A Nagy Fürdő feltételezett rituális rendeltetése mellett a különböző lelőhelyeken feltárt tűzoltárok is vallási szertartások meglétére utalnak. Ugyanakkor rendkívül különös, hogy egyetlen épületet sem lehet egyértelműen templomként azonosítani. Legfeljebb feltételezni lehet, hogy Mohendzsó-dárónak az a néhány, az átlagost meghaladó színvonalú épülete, melyeknek egyike impozáns kettős lépcsősorral is rendelkezik, templomi célt szolgálhatott.

 

Renner Zzuzsannna – Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum