Közzétette:
Keresztury Dezső – Imádkoznék
Régen élek, sokat tapasztaltam;
nincs is immár semmi hatalmomban,
szavaim csak maguk sírját ássák; –
bár így szólna ma is az imádság:
Én Istenem, jó Istenem
három angyalt küldjél nekem.
Egyik álljon a fejemnél,
másik álljon a szívemnél,
harmadik lábomnál álljon,
mindnyájunkra úgy vigyázzon:
Keresztury Dezső (szül. 1904. szept. 6. Zalaegerszeg – megh. 1996 .ápr. 30. Budapest), költő, prózaíró, főként Arany János-kutatásairól ismert irodalomtörténész, az 1945 utáni koalíciós idők tekintélyes 
kultúrpolitikusa.
Bölcsészeti tanulmányait Budapesten, Eötvös-kollégistaként végezte, később Berlinben és Bécsben tanult. 1928-ban szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. 1929-től a berlini Humboldt Egyetem magyar lektora, az ottani Magyar Intézet könyvtárosa volt, majd 1936-tól az Eötvös Kollégium tanára lett. 1945 novemberében a háború utáni első szabad választások nyomán megalakult Tildy-kormányban a Nemzeti Parasztpárt képviselőjeként vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki, és tárcáját Nagy Ferenc 1946 februárjában megalakult kormányában is megtartotta. Ezzel párhuzamosan 1945-től az Eötvös Kollégium igazgatója volt. A kommunista párt fokozatos politikai térnyerésével előbb miniszteri pozíciójáról kényszerült lemondani 1947 márciusában, majd 1948-ban politikai nyomásra az Eötvös Kollégium igazgatói posztjáról is. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosa, majd 1950-től nyugdíjba vonulásáig az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa volt; 1948-49-ben, majd 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-től rendes tagja.
Első verses kötete Dunántúli hexameterek címmel 1956-ban látott napvilágot, ezt számos további követte. Költészetét a klasszikus magyar költészet hagyományaihoz való tudatos kapcsolódása, a pannon táj- és mentalitás szeretete jellemezte. Irodalomtörténészként elsősorban Arany János pályájának és életművének kutatásában alkotott maradandót: monográfiájának első kötete ” S mi vagyok én …?” : Arany János 1817-1856 címmel 1967-ben, második kötete “Csak hangköre más” : Arany János 1857-1882 címmel 1987-ben jelent meg. Egykötetes, átdolgozott kiadásuk pedig Mindvégig : Arany János 1817-1882 címmel 1990-ben látott napvilágot. 1961-től ő szerkesztette Arany János összes műveinek kiadását is. Műfordítóként főként a német költészet átültetésében jeleskedett (válogatott műfordításai 1997-ben jelentek meg), valamint számos magyar nyelvű német irodalmi antológiát szerkesztett. Emellett többkötetnyi tanulmánya és színikritikája, valamint tematikus, fotóművészekkel közösen készített kötete jelent meg. Önéletrajzi esszékötetei (Kapcsolatok; 1988; Emlékezéseim, Szülőföldeim;1993) pedig a XX. századi magyar művelődéstörténet érdekes dokumentumai.
Britannica Hungarica X.köt.397.old.
Lighthouse 