Kálmán Kata fotográfus

„Kálmán Kata legnagyobb tette az volt, hogy amit Móricz megírt, mit Bartók zenébe öntött, Bálint György publicisztikájában szóvá tett, azt a fotóművészet hatásos eszközeivel, tagadhatatlan bizonyosságként a konkrét valóság felmutatásával hitelesítette.”

„Munkássága fontos fejezet a magyar fotóművészet fejlődésében, de valódi jelentőségét csak akkor mérhetjük fel, ha helyét a magyar társadalom és kultúrtörténet egészében jelöljük ki. Mint a szociofotó egyik megteremtője, a 30-as években a fotóművészetet segítette felzárkózni a korszak legfontosabb haladó, a valóság igazi mélységeit feltáró irodalmi és művészeti törekvéseihez. Sorsokat, életutakat láttató emberarcai lefotografálásakor azt a programot követte, amit József Attila Ars poeticájában így vetett papírra: „Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt…”

Kálmán Kata (Korpona, 1909. április 25. – Budapest, 1978. március 31.) Balázs Béla-díjas fotóművész, a magyar szociofotó kiemelkedő alakja.

Kálmán Kata egyik nagy hatású albuma, a Tiborc (amelynek előszavát Móricz Zsigmond írta, sőt a címet is ő választotta a Bánk Bán Tiborca után), 1937-ben jelent meg ezer példányban, igényes kiadásban.

„A Tiborc huszonnégy felvételt tartalmaz: útépítő munkás, földművesasszony, napszámos, sommáslány, kanász, fuvaros, gyerekek arcmása tekint reánk lapjairól. Kálmán Kata ezeket az embereket a maguk egyszerű természetességében ábrázolta. (…) képeinek megnyerő őszintesége robbanó hatású volt. Fotóiról az emberek nyílt tekintettel, sorsukat, arcvonásaikat elénk tárva néznek vissza ránk.

Kálmán Kata mindig megtalálta azokat az embereket, akiknek a legbeszédesebb a tekintete, azt is tudjuk, hogy amikor csak lehetett, a felvétel előtt alaposan megismerte alanyait, sőt a későbbiekben igyekezett fenntartani a kapcsolatot azokkal, akiket a háború vihara nem sodort el, vagy nem pusztultak bele nyomorúságos sorsukba. (…) Rájött, hogy az árnyékban kell fényképeznie, mert a napfény megváltoztatja az arcot, a hunyorgó szem megzavarja a tekintetet. Kálmán Kata számára az emberi arc mondotta a legtöbbet, ebben a fotóalbumában is csak néhány félalakos portré fordul elő.”

(forrás: Kálmán Kata munkássága. Corvina, 1981, 5-11.o.)

József Attila Könyvtár – Dunaújváros