Közzétette:
„Ha van kivételes nagyság az illékonyan dúsgazdag magyar nyelvből új világokat építő költészetben: az ő szándéktalan tervszerűséggel föltornyozott életműve ilyen. Csodagyerekként lépett színre, de hamarosan nemzedéket kezdett szervezni maga köré – okosan, a háttérben maradva, meglepő tájékozottsággal és körültekintéssel. Ha tehette mindig új kalandra indult. Vágyakozása a legtávolabbi célok felé fordult. De egyre jobban bezárkózott – vagy inkább utat nyitott – költészetének külön léptékű, természetű és törvényű birodalmában.”
(Keresztury Dezső. In memoriam Weöres Sándor : Öröklét. Nap Kiadó, Bp., 2003.)
Veres Gábor: Weöres Sándor megpihen című szobra Szombathelyen
Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Weöres Sándor (1913–1989) életrajzi vázlata
1913. június 22-én született Szombathelyen, gyermekéveit Pápán és Csöngén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, Győrben és Sopronban végezte. Első novelláját a szombathelyi Hír című újság közölte, a Pesti Hírlapban 1929-ben jelentek meg versei.
1932-ben már a Nyugatban is publikált, Babits és Kosztolányi személyes ismerőse volt.
1933 és 1938 között, többszöri megszakítással, Pécsett volt egyetemi hallgató.
1934 és 1938 között három kötetet adott ki. Két alkalommal a Baumgarten alapítvány jutalmazottja volt.
1939-ben doktorált Halasy Nagy Józsefnél. Disszertációjának címe: A vers születése.
1942-ben gyakornok volt az Egyetemi Könyvtárban és a Széchényi Könyvtárban, 1944-ben pedig a pécsi Városi Könyvtárban dolgozott.
1944 végén és 1945 elején Csöngén, a szüleivel vészelte át a háborús eseményeket.
1946 és 1947 között az Elysium, valamint a Fogak tornáca című köteteivel a kritika kereszttűzébe került.
1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Állami ösztöndíjjal Rómában töltöttek egy évet.
1948 és 1951 között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott.
1951-től fordításokból élt, saját műveit nem publikálhatta.
1956-ban A hallgatás tornya című kötetével tért vissza az irodalmi életbe.
1964-ben előbb Párizsban, majd itthon is kiadták a Tűzkút sok vitát kiváltó kötetét.
1968-ban megjelent a Merülő Saturnus című kötete
1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez évben jelent meg az életművet összegző Egybegyűjtött írások a költő szerkesztésében, és nagysikerű verses regénye, a Psyché.
1977-ben készült el Három veréb hat szemmel című szöveggyűjteménye, amelyben a magyar költészet elfeledett értékeit tárta fel. Életében megjelent utolsó kötetei a Posta messziről és a Kútbanéző.
1989. január 22-én hunyt el hosszú betegség után.
Forrás: oszk.hu
Lighthouse 