Sir Thomas More by Hans Holbein jun.

1535. július 6-án halt meg Sir Thomas More

Közzétette:

 

 

Morus Tamásnál (1478-1535) kevesen éltek színesebb, változatosabb életet. Krónikásokra tartozó külső élményeinek száma és jelentősége bőven elég lett volna egész sereg embernek.

Tizenhat éves korában már híres jogtudós. Huszonhat éves korában tagja a parlamentnek és egy beszéde elegendő arra, hogy VII. Henrik egy zsarolási kísérletét a gyáva emberekből álló gyülekezettel leszavaztassa. 1515-ben, harminchét éves korában VIII. Henrik nem talált különb embert nála, őt küldte Brugge-be a londoni kereskedők érdekeinek védelmére. Egy évvel később jelenik meg az Utópia. 1523-ban elnöke a parlamentnek, 1529-ben kancellár és 1535-ben hóhér üti le bárddal a fejét.

 Sir Thomas More by Hans Holbein jun.  Among the family of Thomas Morus  Utopia

ifj. Hans Holbein festménye | Thomas Morus családja körében | Utópia

A nagy embereket termelő reneszánsz ahogy gyökeret vert Angliában, a megbolygatott rétegek elhelyeződése kiválómód kedvezett a humanista tudományok embereinek. Különösen egy olyan klasszikus műveltségű, a gazdasági életet alaposan ismerő és a jog szövevényes hálójában otthonos ember, mint Morus Tamás, könnyen kinőtt környezetéből. Tudása, készültsége és rátermettsége eleven tápláló életnedv módjára szívódott fel társadalmának organizmusában. Egész ember volt, becsületes, megbízható, elméje átható, memóriája friss és sokat bíró. Nagyszerű szónok és írásai szerint kitűnő stílusa. Szerette a művészetet és megbecsülte a művészeket. A bázeli képrombolók mozgalma miatt kenyértelenné vált ifjabbik Holbein Angliában se nagyon boldogulhatott volna, ha Morus házába nem fogadja. Három esztendeig élt nála Holbein és később is gondoskodott róla, hogy megélhessen a művészeket nem túlságosan szerető országban.

Kvalitásai a közéleti szereplésre utalták. Előbb mint ügyvéd, később képviselő, majd a király bizalmasa. Idegen fejedelmekhez követségbe menni, ott egyéniségével reprezentálni, beszédeket tartani, tárgyalni tájékozottan, tapintattal; agyafúrtsággal nehéz diplomáciai feladatoknak végére járni; nem volt még egy embere Angliának abban az időben, ki ezekhez jobban értett volna, mint ő.

Egy ilyen kiküldetése erős impulzust adott legbensőbb hitvallása, politikai és szociológiai meggyőződése kinyilatkoztatásának, az Utópiának megírására. Útközben észlelt tapasztalatok, idegen országbeli tudósokkal való tárgyalások látókörét kiszélesítették és az új dolgok látása erősen serkentették a benne érő eszmék és tervek gyors megírására. Ebben a könyvben írta meg mindazt, amit “inkább kíván, mintsem remél”. Utópia ismeretlen szigetére vetíti álmait és az elhibázott élet mélyen izzó elégedetlenségére, fájdalmas kérdéseire ott keres megnyugtató választ.

Itt nincsen zár, nincsen kilincs, nincs magántulajdon, nincs koplaló ember, nincs henyélő úr. Hat óra hosszat tartó munka árán mindenki megváltja a jogát arra, hogy minden termelt jószágból kivegye a részét. Ott szépek a házak, kertek között állnak, a fejedelmet a nép választja, a nép kormányozza az országot, halállal nem büntetnek egy vétkező embert sem. Aranynak, ezüstnek, drágakőnek, gyöngynek nincs értéke. Gyerekek viselik a csillogó köveket és ha kinőnek a gyereksorból, eldobják. Aranyból készítik a halál helyett szolgasággal büntetett vétkes emberek bilincseit.

Forrás: Bálint Aladár: Morus Tamás · Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s