Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk.
Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden
következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a
bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra
és az emberek között kell élned.
Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján
a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep
nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű
igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy
életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.
Márai Sándor: Füves könyv Első kiadás: Révai Kiadó, Budapest, 1943 ISBN 963208497-7