Wesselényi és Széchenyi

Közzétette: Lighhouse

A liberális reformprogram körvonalazásában két főnemes játszott kiemelkedő szerepet: gróf Széchenyi István és az erdélyi báró Wesselényi Miklós. Széchenyi Hitel (1830), Világ (1831) és Stádium (1832) című műveiben foglalta össze nézeteit, Wesselényi pedig Balítéletekről (1833) című munkájában. Mindketten a polgári átalakulás elkötelezett hívei voltak, ám konkrét elképzeléseik mégsem egyeztek mindenben. Széchenyi elsősorban a gazdasági és társadalmi átalakulás kérdéseire koncentrált, lassú átmenettel számolt, és bízott az arisztokrácia reformhajlandóságában, valamint a bécsi kormánykörök megnyerhetőségében. Wesselényi gyorsabb tempót képzelt el, Bécs és az arisztokrácia helyett a birtokos nemességre kívánt támaszkodni, s a jobbágykérdés megoldása mellett nagy hangsúlyt helyezett a politikai reformokra, a népképviseleti rendszerre, a miniszteri felelősségre, vagyis a liberális jellegű államberendezkedés intézményrendszerének megteremtésére. Hozzá nagyon közel álló nézeteket képviselt az 1830-tól rendszeresen ülésező országgyűléseken vezető szerepet játszó Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc, valamint egy fiatal zempléni ügyvéd: Kossuth Lajos.