Közzétette:
A reformelgondolások veleje a jobbágyság helyzetének rendezése, a földesúri függéstől való mentesítésük, tulajdonnal való felruházásuk , valamint a törvény előtti egyenlőség és a törvényalkotás folyamatába való beleszólás lehetőségének a biztosítása volt. Vagyis jogkiterjesztés oly módon,hogy – mint Deák Ferenc, a dunántúli reformnemesség egyik hangadója 1832-ben Vörösmarty Mihálynak írta – „a valóságos magyar nemzet négyszáz ezerről 12 millióra emeltessék.” A jobbágyság felszabadításának gondolatához járult az 
arányos közteherviselés eszméje, vagyis a nemesi adómentesség eltörlése, valamint az öröklési rend újraszabályozása, és ezáltal a birtokforgalom megkönnyítése. Mindezt olyan módon, hogy a kiváltságosokat és a kiváltság nélkülieket lehetőleg ne fordítsa szembe egymással, hanem mindkét fél érdekeire tekintettel történjen az átalakulás. Ezt hívták érdekegyesítésnek.
A társadalmi átalakulás programjához szorosan kapcsolódott az államélet liberális alapokra helyezésének és a nemzeti önállóság kivívásának célja. Előbbi a rendiség felváltását jelentette az angliaihoz hasonló alkotmányos monarchiával és ezen belül a törvényhozásnak felelős kormányzati tevékenység kialakításával, az utóbbi a Magyar Királyság régi egységének a helyreállítását és önállóságának olyan mértékű biztosítását, hogy a magyar nemzetállamot az uralkodó személyének közösségén túl más lehetőleg ne kösse a Monarchia osztrák feléhez. E két fő kívánalom összegeződött a „haza és haladás” Kölcsey Ferenctől származó, reformerek körében általánosan elfogadott jelszavában.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (326. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 
One comment