A biblia és az élet

A bibliai eszmények megvalósítására irányuló törekvések közt a reformáció nagy egyházai az arany középúton járnak, a biblia követelményeit lehetőleg összeegyeztetik az élet szükségleteivel. Csak árnyalati különbségek vannak köztük. A fejlődés és a szekularizálódás irányában halad, az egymásután következő reformáció-típusok folyton többet hagynak el a katolicizmusnak a mindennapi életben túlmenő követeléseiből és szertartásaiból s a radikálisabb és felvilágosodottabb formáknak nagyobb a történeti sikerük, az emberek szívesebben csatlakoznak hozzájuk. Az eredeti, az alapítók nézetein alapuló különbségek a történet folyamán még nagyobbak lesznek. A végén a protestáns egyházaknak a katolikussal majdnem egyenlő dogmáit és hitvallásait csak a papok hiszik, illetve azok csak a hivatalos életben fenntartott fikciók, a köztudatban ellenben a protestantizmus egyenlő az istenben való hittel és a tisztességes élettel, a liberalizmussal és a szabadgondolkodással. Ebből tényleg egy szó sem igaz, mert a protestáns egyházak dogmatikai tekintetben hivatalosan ma is régi alapjaikon állanak, de a köztudatbeli szekularizálódás annál jellemzőbb.

A biblia azonban irdatlan erdő. Abban nemcsak az van, amit belőle Luther, Zwingli és Kálvin kimerítettek s egyházaikban felhasználtak. Isten lélekben és igazságban való imádása, a törvény szolgaságától való szabadulás és keresztény ember szabadsága, az újszövetség mellett ott az ó is. Nagy vallásos alapelvek mellett vannak mindenféle ceremóniák és népszokások, világrengető gondolatok mellett apró különcségek, melyeket a maguk korában is csak íróik vallhattak, A protestantizmus feltárta a biblia kincseit s a bibliát a nép kezébe adta. Az emberek azonban nem mind ugyanazt olvasták ki a bibliából, amit az arany középúton járó reformátorok szükségesnek és jónak tartottak, hanem olyan dolgokat is, amelyeket azok tudatosan és megfontoltan nem vettek figyelembe.

Így például minden reformátor tudta azt, hogy az őskeresztény egyházban a felnőttek keresztelése volt szokásban, mégis megmaradtak a gyermekkeresztelés mellett. Ők ugyan másképpen okolták meg, de egész bizonyos az, hogy a kereszténység a gyermekkeresztségről, a gyermekek vallásos hovatartozásának már születésükkor való eldöntéséről nehezen mondhat le létének komoly veszélyeztetése nélkül. Ennek a rendszernek a fenntartása mellett a keresztény szülők gyermekei is keresztények lesznek és kereszténynek számítanak, ami mellett kisebb veszedelem az, hogy az egyházakban ilyenformán a hívők közé hitetlenek is keverednek, mint hogyha az egyházak a hozzájuk való tartozást híveik tudatos hitétől és szabad csatlakozásától teszik függővé s ezzel nemcsak a tömegeket, hanem azok befolyásolásának a lehetőségét is elszalasztják. Az Amerikai Egyesült Államokban a gyermekek nem születnek be szüleik vallásába. Az eredmény az, hogy a 330 millió lakos 1,5%-a semmiféle egyháznak nem tagja! …

Hasonló a helyzet a papsággal is. Krisztus apostolai teológiai szakképzettség nélkül való halászok, vámszedők és más egyszerű emberek voltak. És helyes elv az, hogy nem a tudás, hanem a hit és a jóság tesz kereszténnyé. Elvileg a reformáció nagy egyházai tényleg az egyetemes papság hívei, a gyakorlatban azonban mindegyiknek megvan a teológiája és csak olyanokat alkalmaznak lelkészül, akik teológiai szakismereteket szereztek. Az elv és a gyakorlat közt bizonyos ellentét mutatkozik, ezt azonban az élet kényszerítette rá az egyházakra és egész bizonyos, hogy a protestáns egyházak ezen a bölcs megfontoláson alapuló megalkuvásuknak köszönhetik azt, hogy bizonyos mértékig az utolsó századok rohamos haladásával is lépést tudtak tartani s hogy még a modern szellemi életben is tényezők maradtak. A teológiai tudás és a papság műveltsége sok olyan konfliktusnak az élét vette, amely különben az egyházra nézve halálos lehetett volna.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (629-630. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0