(Brassica oleracea convar. oleracea var. Gemmifera)
A káposztafélékből a bimbós kel termesztése a legkésőbbi. A rómaiak ismertek egy hozzá hasonló fajt, amelyet acrisi káposztának, ezerfejű káposztának neveztek.
Jelentősége
Európában lassan terjedt termesztése. Magyarországon csak az 1980-as években kezdtek foglalkozni termesztési lehetőségeinek tanulmányozásával. Terjedését hátráltatja nálunk, hogy melegben terjed a levéltetű, ezért hazánk éghajlata nem igazán neki való.
Táplálóértéke
A bimbós kel tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. Jelentőségét az is növeli, hogy novemberben, decemberben szedhető, amikor nincs nagyon más friss zöldségfélénk.. Karotin-, E-vitamin és élelmirost-tartalma – hasonlóan a többi zöldség- és főzelékféléhez – jelentős. Nem elhanyagolható a B1- , B2- vitamin-, kálium- és vastartalma sem.
Gyógyhatása
Nem gyógynövény, de ez a növény is értékes tápanyagokat tartalmaz. A daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. Nagy C-vitamin tartalmát mélyhűtött állapotában és főzve is megőrzi, de a többi káposztaéléhez hasonlóan mész- és foszfortartalma is jelentős. Az első fagyos napok után szedett kelbimbó édesebb, és az erős káposztaíz is gyengül. Gyulladáscsökkentő, immunrendszer-erősítő, emésztést serkentő hatású.
Gyógyhatású készítményei
Annak ellenére, hogy nem gyógynövény, beltartalmi összetevői, sokféle felhasználási lehetősége, kellemes íze, zamata miatt fontos növény. Nemcsak a modern konyha zöldségnövénye, de a konvencionális háztartásokban pl. húslevesekben, egyszerű ételekben is gyakrabban előfordul, vagyis általánosan ismert és használt növénynek mondható.
Forrás: Dr. Nagy Jenő – Növények az egészségért (68—69. oldal) Pannon-Literatúra Kft., 2021. ISBN 978 963 459 348 5