A lámák

A papok rendesen kora ifjúságukban lesznek szerzetesek. Szabályszámba menő szokás az, hogy minden családból lesz egy (lehetőleg az elsőszülött). A belépő gyermek egy pár évig elemi oktatásban részesül, két-három év múlva dápa (rendes tanuló) lesz, aki már szerzetes ruhát hord. Évek múltán szerzetes újonccá (getsul) avatják. Az újonc gyakorlati oktatást nyer, megtanulja, hogyan kell bánni a különböző istentiszteleti eszközökkel, megtanul szent szövegeket olvasni, főként azonban igen sok varázsigét kell elsajátítania, mert ezek elrecitálására gyakran lesz szüksége. Húsz éves korában lesz belőle igazi szerzetes (gelong), mégpedig vizsga letétele és a szerzetesi gyűlés beleegyezése alapján. Ettől kezdve láma a neve, bár lámáknak tulajdonképp az idősebb szerzeteseket hívják. Ruhájuk a hidegebb éghajlat szükségeihez képest megfelelően bővült, legfontosabb darabja a sárga vagy vörös színű köpenyeg, melyet úgy vesznek magukra, hogy a jobb karjuk szabadon maradjon. A magasabb rangú papok istentiszteleteken selyemből készült, gazdag hímzésű színes díszruhákat hordanak. Kalapjaik különböző színűek, ezekről nevezik el őket piros-, sárga- vagy fekete-kalaposoknak. Teljes felszerelésükhöz tartozik még az amulett tartó doboz, toll- és tintatartó, a szentelt vizes üveg és a 108 golyócskából álló rózsafüzér. A tibeti papság annyiban teljesen különbözik a többi buddhista papoktól, hogy ez már nem koldul, hanem ahelyett közös istentiszteleteken vesz részt, mit viszont más országok buddhista szervezetei nem tesznek. Naponta öt istentiszteleten kell némely kolostorban részt venniök, a legtöbb megelégszik hárommal. Az első napkelte előtt kezdődik, imádságok és litániaszerű fohászok elmondásából áll, a főistentisztelet lényege a mandala-áldozat. Egy, a világot ábrázoló, középen a világ legmagasabb hegyét, a Meru hegyet jelképező, 38 mezőre osztott táblának minden mezejére pár szem rizsből álló áldozatot hoznak a megfelelő formula elmondása kíséretében. Az újoncok minden istentiszteleten teát szolgálnak fel a szerzeteseknek, akik különben naponta háromszor étkeznek és húst is esznek. Ünnepélyes istentiszteleteken lármás zene mellett tömjént és virágokat is hoznak áldozatul. A legközönségesebb papi funkció abból áll, hogy a szerzetesek hívek lakásán szent iratokból olvasnak fel. A szent iratok olvasásának démonokat űző hatást tulajdonítanak.

A nagy kolostorok gazdagok, vagyonuk kezelése is sok munkát ad. A szerzetesek egészen világi ügyekkel, kereskedéssel is szívesen foglalkoznak. A régi szigorú szerzetesi életről ma szó sincs. A szüzességi fogadalmat egyáltalán nem veszik komolyan, egyedül a Gelugpa-rend követeli meg tagjaitól.

A tibeti szerzetességben a magasabb hivatalok rendszere is teljesen ki van építve, a rend tagjai közt rangbeli különbségek vannak. Az apát neve kanpo, aki egy, esetleg több kolostor elöljárója. A magasabb fokú papok közé tulajdonképp azok tartoznak, akik meghalt szentek vagy bodhiszattvák újra való megtestesülésének tekintenek. Ezek között a legalsó fokon áll a kuso, valamely nevezetesebb kolostor elöljárója, aki egy láma reinkarnációja, magasabban a tulku, aki valamely ind szent reinkarnációja, a főbbek valamely bodhiszattva megtestesülései. A legfőbb a Dalai Láma, aki Avalokita megtestesülésének tartatik.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (333-334. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0