Flag of the Royal Hungarian Army

A trianoni Magyarország honvédsége

Közzétette:

 

 

A trianoni békeszerződés miatt a magyar hadsereg fegyverzete hiányos és korszerűtlen volt. A katonai ellenőrzés 1927-es megszűnését követően a kormányzat ezért egyik legsürgősebb feladatának a hadseregfejlesztést tartotta. A magyar katonai doktrína, amelyet Werth Henrik tábornok dolgozott ki 1930-ban, abból indult ki, hogy a háború elkerülhetetlen, s hogy az új háborút a technika fogja uralni. Ezért gyorsan mozgó, gépesített és páncéloscsapatokkal, valamint légierővel alaposan felszerelt, támadó feladatokra kiképzett elithadsereg megteremtésére tett javaslatot. A fennálló tilalmak ellenére ennek szellemében rendelték el 1932-ben az általános védkötelezettséget, s kezdtek hozzá a hadsereg gépesítéséhez, valamint tűzerejének növeléséhez. A huszárszázadokat géppuskákkal és golyószórókkal szerelték fel; a repülőszázadok számát 7-ről 25-re, s a gépekét egy-két tucatról 192-re emelték. Az Ansaldo típusú olasz kisharckocsik beszerzésével megalakult az első harckocsizó század, amely egy páncélgépkocsi-századdal és egy gépkocsizó zászlóaljjal együtt alkotta a magyar honvédség gyorsan mozgó gépkocsicsoportját.

Az egyre valószínűbb háborús konfliktus lehetőségével számot vetve a kormány 1938-ban minden korábbinál nagyobb mérvű fejlesztésről hozott döntést. Az 1938-ban Győrben meghirdetett program öt esztendő alatt egymilliárd pengőt, azaz az egyévi költségvetés 110—120%-át kívánta részben fegyverkezésre, részben az infrastrukturális háttér fejlesztésére fordítani. A valóságban 1,6 milliárd pengőt költöttek ilyen célokra, s a programot két év alatt, 1940 őszére végrehajtották.

 

Flag of the Royal Hungarian Army

A Magyar Királyi Honvédség zászlaja | A Magyar Királyi Honvédség (rövidítve m. kir. honvédség) a 20. századi Magyar Királyság szuverenitásáért felelős állami fegyveres erők volt a trianoni békeszerződés és a második világháború végén elszenvedett vereség közötti időszakban.

Az 1936—1937-ben még 80—85 ezer fős hadsereg létszáma 1940-re 107 ezer főre duzzadt. Az ütegek lövegszámának megduplázásával tovább erősítették a tüzérséget, a repülőszázadok számát 32-re, a gépekét pedig 247-re emelték, s felállítottak egy ún. gyorshadtestet. Az alapvetően továbbra is gyalogságból álló hadtestektől eltérően ez két gépkocsizó és két lovasdandárból tevődött össze. Egy-egy gépkocsizó dandár három motorizált zászlóaljból, két kerékpáros-zászlóaljból, egy gépesített tüzérosztályból, valamint a kisegítő alakulatok mellett egy felderítő zászlóaljnak nevezett páncéljárműves alakulatból állt. A lovasdandárok felépítse annyiban tér el ettől, hogy a három gépesített zászlóaljnak két huszárezred felelt meg.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (418—419. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s