Közzétette:
A pekingi operát a Tang-dinasztia egyik színházi iskolájából eredeztetik. Végleges formát a 18. század végén öltött.. A kínai opera nem azonos az általunk ismert operával. Valójában zenét, éneket, pantomimet és káprázatos akrobatikát ötvöző népi színház. Aki nincs tisztában a kellékek, öltözékek, az arcfestészet és gesztusok jelentésével, élvezheti ugyan a roppant kavargást a színpadon, de a cselekményből semmit sem ért meg. A pekingi opera nagyon kevés kelléket alkalmaz: elég hozzá két szék, egy asztal, két rúdból álló kapu, néhány kendő és zászló. Két egymás mellé állított szék ágyat jelent; ha valamelyik szereplő föllép az asztalra, láthatatlanná válik; fekete zászlót lobogtatva jelzik a szelet, és ha négy, fekete zászlót lengető szereplő siet be a színpadra, akkor vihar van.
A Pekingi opera az emberiség szellemi kulturális örökségének része.
A díszes kosztümök színeinek is meghatározott funkciója van: a sárga a császár színe, vöröset visel a tanult nemes, kék ruhában vannak a derék emberek, feketében a hatalmaskodók. Szimbolikusak a szereplők maszkjának színei is: az egyszerű festék az egyszerű nép fiát illeti, a bonyolult a harcosokat. A bohócok orra fehér, a háromszögletűre festett szem csalárdságot fejez ki. Még a kalapnak és a szakállnak is jelképes értelme van: a goromba fráter rövid szakálláról ismerhető fel.
Az európai fül számára szokatlan a szereplők ritmikus-dallamos énekbeszéde, a férfiak falzettje és a nők szűken kipréselt magas hangja. A zenekart az ütőhangszerek túlsúlya jellemzi, ezek viszik a ritmust és a tempót, míg a kíséretet gitárok, bambuszsípok, szájorgonák és kínai oboák szolgáltatják.
Minden színész több évig tanul és gyakorol egy meghatározott szerepet – és egész életében azt játssza. A mintegy 1300 darabnak nincs pontos partitúrája, az énekeseknek tág terük van a rögtönzésre.
Mao idején a pekingi opera átmenetileg agitációs célt is szolgált. Mindez azonban már a múlté. Megmaradt viszont az opera népmesékkel közös tulajdonsága: a jó mindig legyőzi a gonoszt.
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (258. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X
Lighthouse 