Egészségvédő növények – Cékla

Közzétette: Lighhouse

(Beta vulgaris L. ssp. esculenta convar. crassa provar. conditiva

Őshazája a Földközi-tenger vidéke, Elő-Ázsia sztyeppéi. Innen terjedt el Indiába. Először a levelét használták gyógyászati célokra. Zöldségnövényként i. e. 3000 óta ismert. A leveles és a gyökeres típus szétválasztása a VIII—XII. századra tehető. Kezdetben két különböző színű gyökértípust tartottak nyilván. Ilyen volt a sárga és a piros változat.

Jelentősége

Az első gyökeres típus Olaszországban jelent meg a XV. század végén. Hazánkban a XII. században három változatot ismertek. A sárgát, a pirosat és a fehéret. Kis területen termesztjük. A téli időszak frisszöldség-ellátásában van szerepe. Sok helyen másodnövényként egyéb zöldségnövények után termesztik. Önálló termesztési körzetek se alakultak ki.

Táplálóértéke

Régóta ismert salátanövény, amely kevés C-vitamint tartalmaz, amelynek főzés közben jelentős részét elveszíti. Viszont B₁– és B₂– vitamin, kalcium-, foszfor- és vastartalma jelentős. A legkedveltebb fajták azok, amelyek szép színükkel hívják fel magukra a figyelmet. Teljesen beérett állapotában, hűvös, sötét, párás helyen hónapokig eltartható. Bébiételt is készítenek belőle.

Gyógyhatása

A cékla gyógynövény. A belőle készült céklalé remek folsavforrás. Segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia esetében. A céklalé kiváló influenza elleni szer. Sikeresen alkalmazható a magas vérnyomás kezdeti stádiumaiban. Kiváló méregtelenítő. Segíti a rákos sejtek pusztítását.

Gyógyhatású készítményei

Céklakészítéskor a legjobb, ha centrifugával választjuk el a levét a rostos résztől. Betegség esetén naponta három fél borospohárral igyunk belőle, megelőzésre kétszer-háromszor hetente. Minden alkalommal ajánlatos hígítani vízzel vagy sárgarépalével, illetve uborkalével. A levelét is felhasználhatjuk. Hatása nyersen nagyobb. Előnyös azoknak fogyasztani, akik hosszan tartó betegségből lábadoznak.