Erdélyt járva – Nagykároly

Károlyiak ősi fészke, nyelvművelők kötődése

Petőfi Sándor írta Júliához (Nagykároly, 1846. szeptember 8—10.)

Erdélyi utunk nem is kezdődhetne szebb, gazdagabb múltú helyen, mint a névadó Károlyi család mellett oly sok más, nagy előd nyomait felmutató Nagykárolyon. Hiszen itt született az első magyar nyelvű Biblia fordítója, Károli Gáspár, és a tollat egészen más módon forgató Kaffka Margit, ahogy az itteni piarista gimnáziumban járta első négy osztályát Ady Endre, és itt volt vármegyei jegyző Kölcsey Ferenc. A magyar nyelv eme négy mesteri művelője mellett azonban mégis egy híres szerelem teszi a legnevezetesebbé a hajdan Szatmár megye székhelyeként szolgáló árnyas várost. Tudniillik 1846 szeptemberében a Károlyi kastéllyal átellenben lévő, a mai Perla étterem falai között működő Arany Szarvas fogadó ablakán át pillantotta meg Petőfi Sándor az ő Júliáját, ahogy néhány nappal később, a megyebálon, ugyanitt történt az első találkozás is. A többire már derüljön fény az ez utáni oldalakon, amiken szinte kronologikusan követjük végig szerelmük szövődését.

Az időben visszafelé evezve, egészen a honfoglalás korába gyökerezve jussunk el azonban a Károlyi – eredetét tekintve Kaplyon – nemzetségig, aminek a közeli Kaplonyon kereshető fel családi sírhelye, s akik évszázadokon át történelemformáló vezetőket adtak az országnak.

Károlyi-kastély

Kastélyuk első változata 1482-ben épült fel, míg mai formájában az 1800-as évektől létezik. E században kétszer is átalakult: először 1849-ben Ybl Miklós tervei, majd 1894-ben az ismert bécsi színházépítő páros, Fellner és Helmer romantikus elképzelései nyomán, akik igazi lovagvár jelleget kölcsönöztek neki. Ha már a lovagoknál tartunk, akiknek elengedhetetlen feltételük a lovuk: a pazar lovarda időközben erősen leromlott, s a kiszolgáló épületek úgy általában is megrendültek alapjaikban, így a helyreállított kastélyon kívül – ami ma múzeumként működik –, szinte csak az őt körülvevő, száznál is több fafajt egybegyűjtő angolpark idézi a régi szép időket. Az egy utcával odébb lévő zsinagóga, és az ugyancsak Ybl Miklós tervei alapján újjászületett, az 1834-es földrengésben megsérült római katolikus templom viszont nagyon is megérdemli a figyelmet. A benne ötvöződő barokk és reneszánsz elemeket a szecesszió korában megújult egykori megyeháza színezi még tovább, s ha a gótika jegyében újragondolt kastélyt is hozzávesszük mindehhez, elmondható, minden stílusnak megvannak helyben a reprezentánsai. Az ékkőként ható belvárost szürke gyűrűbe foglaló panelrengeteg mindehhez már igazán nem hiányozhatott…

Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (4—5. oldal), Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5