Kaffka Margit

Közzétette:

KAFFKA Margit (Nagykároly, 1880. jún. 10.-Budapest, 1918. dec. 1.): Író, költő.

Apja Kaffka Gyula ügyvéd, vármegyei főügyész volt, anyja Uray Margit, elszegényedett nemesi családból származott. Apját hatéves korában elvesztette. 1886-tól a szatmári irgalmasnővérek zárdájában nevelkedett. Felsőbb iskoláit a Szatmár Megyei Nőegylet Nőipariskolájában, a nagykárolyi polgári iskolában, majd a szatmári irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában végezte. 1898-ban tanítónői oklevelet szerzett. 1898-99-ben a miskolci irgalmasnővérek zárdájában tanított. 1899-ben beiratkozott a pesti Erzsébet Nőiskolába. A polgári iskolai tanári diploma megszerzése után 1902-től a miskolci polgári leányiskola tanára volt. 1905-ben házasságot kötött Frőlich Brunó erdőmérnökkel. 1906-ban született László fia. A család 1907-ben Budapestre költözött. Kaffka Margit 1907-1910 között az újpesti, 1911-1915 között az angyalföldi Üteg utcai polgári leányiskolában tanított. Válságokkal teli házassága megromlott, és 1910-ben elváltak. 1911-ben Párizsban, 1913-ban Rómában járt. 1914-ben megismerkedett Bauer Ervin szigorló orvossal, Balázs Béla öccsével. Olaszországi útjukon érte őket a háború híre. Augusztusban házasságot kötöttek Szegeden, 1915-ben Budapestre költöztek. A háború éveiben orvos-biológus férje 1915 őszétől a temesvári kórházban teljesített szolgálatot. Kaffka Margitot munkája, a tanítás Budapesthez kötötte, de kényszerű otthona Temesvár lett. 1916 elején nyugdíjazását kérte. 1918-ban férjét felmentették a katonai szolgálatból. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia tagjai sorába választották. November 26-án spanyolnátha tüneteivel kórházba szállították, megbetegedett fiával együtt. December 1-jén meghalt, s egy nappal később fia is.

Kaffka Margit írói élményanyagát a család, a gyermekkor emlékei, a küzdelmes és viszontagságos élet tanulságai adták. Első köteteiben (Versek, 1903; Kaffka Margit könyve, 1906) közreadott verseiben szakítva a konvenciókkal, a mindennapok érzésvilágát, “a hétköznapi lét” apró mozzanatait, megfigyeléseit új környezetrajzzal, szokatlan kifejezésekkel, a közvetlen társalgási nyelv eszközeivel jelenítette meg. Önéletrajzi írásában Kiss József és A Hét körének hatását éppen úgy vállalta, mint Szabolcska Mihályét. Bibliai témájú verseiben (A Magdolna, A Szűzanyáról, Bethania stb.), a misztikus történetekben az emberit kereste. 1903-tól prózai műveket is, elsősorban novellákat írt (Levelek a zárdából, 1904; A gondolkodók és egyéb elbeszélések, 1906). Prózájában az események leírása helyett egyre inkább a belső történések, a lélektani rejtelmek, a nő társadalmi helyzete, kiszolgáltatottsága foglalkoztatták. A belső történéseket monológgal ábrázolta.

Írói kibontakozása a Nyugat-mozgalom indulásának éveire esett. Adyhoz állt legközelebb. A költő jelentőségét korán, még miskolci tanári évei idején felismerte. Irodalompolitikai nézeteik, értékítéleteik, álláspontjuk a Nyugat belső vitáiban sok vonatkozásban megegyeztek. Irodalmi munkásságában 1908-1914 között módosult a műfajok aránya: két verseskötete (Tallózó évek, 1911; Utolszor a lyrán, 1912), négy novelláskötete (Csendes válságok, 1910; Csonka regény és novellák, 1910; Süppedő talajon, 1912; Szent Ildefonso bálja, 1914) és két regénye (Színek és évek, 1912; Mária évei, 1913) jelent meg. Az 1910-es évek elején írt novellák mintegy előtanulmányai voltak a Színek és évek című regényének. A főhős, Pórtelky Magda alakját a századvégi széthulló dzsentri világ veszi körül. Sorsa a “süppedő talajú” világban egyetlen lehetőséget kínál: a házasságot. Első férje halála után újabb házasságba menekül, de élete süllyedése kiszolgáltatottsága valójában itt kezdődik: nem tud igazán élni a szabadsággal, a kor sem ad neki kitörési lehetőséget. A fővárosban a művészi pálya kínál villanásnyi esélyt, de tudomásul kell vennie, hogy ott éppen úgy, mint a falusi postahivatalban ugyanaz a kicsinyes élet, ugyanaz a kiszolgáltatottság fogadja, amely elől menekült. A regény egyes szám első személyű előadásmódja még jobban hangsúlyozza Kaffka Margit együttérzését hősével. A regény a magyar századvég nagyszabású társadalomrajza. A Színek és éveknek cselekményében és szellemében is folytatása a Mária évei (1913). Hőse, Laszlovszky Mária, már más törvények szerint él és ítél, mint a korábbi nemzedék lányai. Diplomát szerez, tanári állást kap, önálló, szabadabb életre készül, de hamarosan rádöbben, hogy a kisváros nyomasztó légkörében nem sikerül saját lábán megállnia, magányos marad. Az álmokba kapaszkodó, magányos lélek a halálba menekül. Az Állomások (1914) középpontjában a festő Rosztoky Éva és a költő, Szövény Tekla alakja áll. Ők ketten együtt viselik a történelem által rájuk mért asszonysorsot. Végül is nekik sikerül az, amiről Pórtelky Magda álmodott, és amibe Laszlovszky Mária belebukott: a férfiakéval egyenrangú, teljes alkotó életet élni. A regény a századelő magyar szellemi életének teljességre törekvő körképe. Az író a Nyugat irodalmi és művészvilágának finom árnyalatú ábrázolására törekedett. Megírta a Nyugat hőskorát, a Nyolcak történetét. A regény hősei a Kaffka Margithoz közel álló kor- és pályatársak, barátok; megírásában az írót az impresszionista művészi megoldás, a lélek rejtelmeinek kutatása helyett a környező világ megismerésének és megértésének szándéka vezette. A dokumentumregény felé közelítő mű a korszak esszészerű elemzését adja. A világháború éveiben megjelent novelláskötetei (Lírai jegyzetek egy évről, 1915; Két nyár, 1916; A révnél, 1918), Hangyaboly (1917) című kisregénye mellett jelentős volt publicisztikája. A Hangyaboly élményanyaga, környezete, hősei az író életének korábbi korszakából való. A tanítónői pályára készülő kamaszlány zárdai tapasztalatait mondja el, az egyén és a rákényszerített közösség összeütközéseit, a kamaszfővel megszenvedett feszültségeket. A regény cselekménye egyetlen tanév történetére szorítkozik, a zárda vezetésében történő nemzedékváltásra összpontosít. Központi alakja, Király Erzsi, az ismert Kaffka-hősök rokona; lázadó fajta, belső és külső küzdelme érzelmi életének szabadságáért éppen olyan erőteljes, mint elődeié. Király Erzsi az Állomások Rosztoky Évájához áll legközelebb: nyugodt, derűs lélek, nem tépelődik a sorsán, a zárdai élet nem kínozza. A “hangyaboly” harcain kívül áll. Eszményét nem vallja, hanem gyakorolja. Részt vállal az “élet apró munkáiból”. Kaffka Margitnak a háborús években írt novelláiban, regényeiben a lírai vallomás és elemzés helyét a tárgyias leírás, az árnyalt portré, a pontos helyzetkép foglalja el. Verseiben (Az élet útján, 1918) szerelmével, férjével, megtalált boldogságával foglalkozik. Korábbi verseinek zaklatott, keserű érzéseit a megnyugvás, a bizakodás, a bölcs derű váltják fel. Szakított a szabad verssel, és visszatért a kötött formákhoz. Élete utolsó évében jelent meg Kis emberek barátocskáim című játékkönyve. Josephus Flavius alakját felidéző, tervezett regényét már nem tudta megírni.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Faragó Éva szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

Illusztráció: Major Henrik karikatúrája Kaffka Margitról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es facsimile kiadásának részlete)

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s