“Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. ” (Kosztolányi: A tíz legszebb szó)
A magyar nyelv napját 2009 óta ünnepeljük. Az ünnepet 2008 decemberében az Anyanyelvápolók Szövetsége javasolta, és időpontjául április 23-át jelölte meg, mivel 2008-ban ezen a napon nyílt meg a Magyar Nyelv Múzeuma.
Amikor azonban a parlament a magyar nyelv napját törvénybe iktatta, nem ezt a dátumot tartotta meg, hanem egy másikat jelölt ki. A választás november 13-ára esett: 1844-ben az országgyűlés ezen a napon tette a magyar nyelvet államnyelvvé.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok… nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.”
(Kosztolányi: Ábécé a nyelvről és a lélekről)
“Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.”
(Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)
“… Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
(Bessenyei György: Magyarság)
Forrás:József Attila Könyvtár – Dunaújváros