Közzétette:
Dél-Afrika
A park elefántjai közül az 1982-ben mintegy 60 évesen elhunyt Shawunak volt a leghosszabb agyara: a bal 317, a jobb 305 centis. Ndlulamithi (élt 1927—85 között) „magasabb volt a fáknál”, marmagassága 345 centi. Az 1983-ban mintegy 55 évesen elhunyt, ingerlékeny Mafunyanének egyforma agyarai voltak, és a park eldugott részeibe húzódott vissza. A kb. 45 évet élt Shingwazit, akinek a két agyara ezzel szemben erősen különböző volt, 1981-ben találták holtan egy szikomorfa alatt. A legmagányosabb mind közül az 1985-ig mintegy 55 évet élt Kambaku volt. Meglőtték, amikor betévedt egy cukornádültetvényre, azután pedig végzett vele egy vadőr, mert már nem bírt lábra állni. A kb. 45 évesen, 1984-ben elhunyt Joao két évvel korábban túlélt egy orvvadásztámadást, a halála előtt viszont mindkét agyarát elveszítette, feltehetően párviadalban. Dzombóval (kb. 1935—1985) végeztek az orvvadászok, de értékes agyara csodamód nem ment veszendőbe, mert egy vadőr rajtaütött a vadorzókon, éppen amikor megpróbálták kivágni, és így megfutamodtak.
Az afrikai elefánt-nyilvántartás 2013-as adata szerint 400—630 ezer elefánt él a kontinensen, ezen belül csaknem a fele a déli régióban, elsősorban Botswanában. Az összlétszám 2006 óta csökken, de a dél-afrikai enyhén növekszik.
Azért vettük számba éppen ezt a hat példányt, mert nagyjából ugyanahhoz a korosztályhoz tartoztak (az elefánt életkorát viszonylag pontosan meg lehet állapítani a fogazatából), és létükkel fényesen bizonyították a leghíresebb dél-afrikai nemzeti park vadvédelmi politikájának a sikerét. Paul Bosman, a neves állatfestő mindnyájukat megörökítette, és az agyaraik (Joaoé kivételével, az övéi sosem kerültek elő) is díszhelyet foglalnak el a letabai kemping elefántmúzeumában. Súlyuk 50—65 kilogramm között van. Az ilyen különösen fejlett példányokat angolul tuskereknek, azaz „agyarosoknak” nevezik. Vannak persze mai rekorderek is, például a 2011-ig élt Duke, vagy Masthulele, a ma élő legnagyobb elefánt Letaba-Middelvlei környékéről.
Dél-Afrikában a Kruger Park büszkélkedhet a legtöbb oroszlánnal. Az állat éjjeli vadász lévén nappal pihen, rendszerint egy ivóhely közelében.
A Kruger Park állatállományának bőségéről is nevezetes: itt él mintegy ötezer fekete és fehér orrszarvú, 2500 kafferbivaly, 1500 oroszlán és ezer párduc is, de az öt nagyvad közül is az elefántok viszik el a pálmát a maguk 12 ezrével, ami szép eredmény ahhoz képest, hogy régebben nem éppen ez a terület dicsekedhetett a legnagyobb agyarasokkal; a védett területen található 109 sziklarajzlelőhely közül ugyanis csak háromban ábrázolták őket.
1898-ban, a jelenlegi park magvát képező Sabi Vadvédelmi Terület
alapításakor még egyetlen elefánt sem élt itt, mivel az azt megelőző húsz évben mindet kegyetlenül levadászták. 1905-ben költözött be néhány önszántából, a közelben kitört polgárháború elől menekülve. Később az elefántok olyannyira elszaporodtak a Krugerben, hogy még a szomszédos Mozambikba is átvándoroltak belőlük; ennek nyomán létesítették a nemzetközi Translimpopo Parkot a Kruger, a mozambiki Limpopo és a mindkét országgal szomszédos zimbabwei Gonarezhou összevonásával. A Dél-Afrika mozambiki határán emelt drótkerítést eltávolították, így aztán számos állat szabadon átkelhetett: a mintegy ezer elefánton kívül a legnagyobb számban (4500-an) gnúk, továbbá zsiráfok , bivalyok, antilopok, 
zebrák és orrszarvúk.
A park névjegye
-
- Hol található:Limpopo és Mpumalanga tartomány
-
- Megközelítése: délen Nelspruitból, középen Phalaborwából
-
- Területe: 20 ezer km2
-
- Alapítva: 1898-ban
-
- Állatvilága: 147 emlősfaj (közte gepárd, hiéna, nagy kudu, víziló, varacskos disznó), 114 hüllő (pl. fekete mamba), 49 halfaj, 32 kétéltű, 507 madár (közte keselyű, vitézsas, halászbagoly, papucscsőrű gólya, túzok, szarvasvarjú)
-
- Növényzete: 1900 faj, pl. különféle akáciák, csigolyafűz, marula, mopanifa, mimóza
-
- Útvonalai: Lebombo, Gran Limpopo
-
- Éghajlata: sivatagi, forró
-
- Mikor utazzunk: bármikor, de az állatok megfigyelésére a tél a legalkalmasabb
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (103—107. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739
