Pálné Veres by Miklós Barabás

A magyar arisztokrácia összetétele a kora újkorban

Közzétette:

 

 

Etnikai összetételét tekintve a 16—17. századi magyar arisztokrácia még nem nemzetközi, hanem döntően magyar volt. A kor főurai idejük nagy részét vidéki kastélyaikban, esetleg a környékbeli rokonoknál töltötték, s többnyire egymás között házasodtak. Esterházy Miklós például meghagyta fiának, hogy inkább kevésbé előkelő asszonyt válasszon magának feleségül, de azt a„maga nemzetéből”. „(…) nem a más nemzetségben való idegenségből vagy azok megvetéséért – tette hozzá magyarázatként –, hanem az idegen erkölcsnek öszveelegyítésének eltávoztatásáért, aki igen ritkán hoz jót”. A szerelmi vonzalom és a birtokegyesítés szándéka mellett talán ezzel is magyarázható, Pálné Veres by Miklós Barabáshogy fia, Pál másodjára a törökbarát rebellis fejedelem húgának, Thököly Évának a kezét kérte meg. Persze ellenpéldákat is ismerünk. A Pállfyak és a Batthyányak például előszeretettel választottak maguknak osztrák vagy német feleséget, míg a katonai szolgálataik fejében magyarországi birtokokban részesülő birodalmi nemesek közül többen – például a Salm grófok vagy a horvát-osztrák eredetű Kolloninitschok – beházasodtak magyar nemesi családokba. A natio Hungarica tagjaivá válván utóbbiak – különösen a horvátok – idővel elmagyarosodtak.

Az erdélyi fejedelmek ugyancsak éltek a nemesítés jogával, sőt – ha ritkábban is – bárói és grófi címeket adományoztak. Az örökletes főrendiség intézménye Erdélyben mindazonáltal nem játszott olyan fontos szerepet, mint a Magyar Királyságban. Az elit fontosabb komponensét alkották az állami főtisztviselők, akiknek az összetétele időről időre módosult. Nyitottsága és nagyobb mobilitása ellenére persze az erdélyi nemességen belül is kialakultak folyamatosan nagy befolyással rendelkező famíliák. Ezek közé tartoztak a losonci Bánffyak, a bethleni Bethlenek, az Apafiak, és a Ágnes Rosty by Mór Thankésőbbiekben a Kemények, Hallerek és Kornisok. Az erdélyi előkelőkön belül ugyancsak akadnak nem magyar származású, de elmagyarosodott családok. A Hunyadiak mellett ezek közé tartoztak például az ugyancsak román eredetű Kendeffyek, és Macskássyak. Többen választottak maguknak lengyel feleséget, és családi kapcsolatok szövődtek a román vajdákkal is. További fontos különbség, hogy az erdélyi nemesek kezén lévő földbirtokok jóval kisebbek voltak, mint a királyságbeli főurakéi. Ezzel is magyarázható, hogy fejedelmet általában nem maguk, hanem gazdagabb partiumi magyar földbirtokosok közül választottak.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (218. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9 Képek: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s