A vadász meg a párduc

Közzétette:

 

 

Afrikai mesék – Togo

Egy napon Agbémadokponou, a vadász éppen ment hazafelé a vadászatról, mert már elfogyott a puskapora és a tölténye. Egy nagy fa alatt meglátott egy párducot, ami a coversgazdag lakoma után nyugodtan pihent.


Agbémadokponou futásnak eredt, mert más megoldást nem látott. A párduc észrevette őt, és szólt, hogy félelem nélkül álljon meg, és menjen oda hozzá. A vadász nem fordult vissza; egész testében reszketett, de végül valahogyan erőt vett magán, és odament az állathoz, ami megkérdezte:

– Miért szaladsz el, derék ember, amikor megpillantasz engem?

– Azért szaladok el, mert félek tőled. Félek, hogy valami rosszat teszel velem.

– Miért félsz tőlem?

– Azért, mert te vadállat vagy, és az állatok vadsága kiszámíthatatlan. Te félelmetes vagy, engem halál fenyeget.

– Ez igaz, de ha én félelmetes is vagyok, ez csak látszat, és nem tőlem és a hozzám hasonlóktól kell félned.

– Hanem kitől?

– Derék vadász, saját magadtól kell félned.

– Talán saját magammal teszek valami rosszat? Rejtélyes dolog, amit beszélsz.

– Rejtélyes, bizony, de már így van az.

– Légy szíves, magyarázd meg!

– Én vad vagyok, ez igaz, beismerem, de az ember, a te testvéred az, akitől a leginkább félned kell.

– Miért?

– Az ember, a te fivéred a világ legkegyetlenebb állata. Valószínűleg nem ismered a kegyetlenségét, mert közel áll hozzád: az ember, a testvéred, mindig ott van melletted, veled, minden nap. Mosolyog, nevet, kedves, de ez csak egy, a felszínén nyugodtnak tűnő óceán, ami a mélyben tombol, háborog.

– Még mindig nem hiszem, mert az ember, a testvérem mindig rokonszenvet tanúsított irántam, és segített; kérlek, magyarázd meg világosabban!

– Az ember, a testvéred, minden szerencsétlenségednek az okozója. Olyan akarsz lenni, mint ő? Minden eszközt felhasznál, hogy lezárja előtted az utat; az ember, a testvéred, akivel megosztod a legjobb falatot, megmérgez téged, elcsábítja a feleséged, megöl téged, nyomorékká tesz, irigykedik, jogtalanul bebörtönöz.

– Párduc Nagyasszony, úgy gondolom, hogy te csak a rosszat látod ebben a teremtményben. Az embert, a testvéremet, mint minden élőlényt, az Isten teremtette, jó és rossz tulajdonságaival. Ne felejtsd el, hogy az embernek, az én testvéremnek, minden hibája ellenére, amiket az imént felsoroltál, vannak tagadhatatlan erényei: ő jó, rokonszenves, kegyes, szolidáris és szolgálatkész.

– Mindazok a tulajdonságok, amikkel felruházod az embert, a testvéredet, csak formaságok. A kézzelfogható tények számítanak. Ha az embernek, a te testvérednek vannak is jó tulajdonságai, ezerszer több a hibája. Az ember, a te testvéred képmutató, sunyi, arrogáns, gőgös; mindent egyedül magának akar; ő az, akitől félned kell, nem éntőlem.


A beszélgetőtársak elváltak egymástól, az ember meggyőződve arról, hogy a Párduc helytelenül ítélkezett az emberekről. De íme, az útról letérve, az erdő legmélyén összetalálkozott egy irigy és aljas vetélytárssal, aki egy puskagolyóval leterítette, mint valami nyulat. Így igazolta a párduc szavait.

Fordította: Dabi István

 

Forrás: Afrikai mesék (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s