Közzétette:
1635-ben két spanyol hajó afrikai rabszolgákkal a fedélzetén, zátonyra futott az Antillákhoz tartozó St. Vincent sziget partjánál. A rabszolgák kiszabadították magukat és a karib indiánoknál védelemre leltek. Idővel az afrikaiak szerezték meg a hatalmat a szigeten, s nagymértékben keveredtek az indián lakossággal. A gyarmat birtoklása miatt kitört brit-francia viszályban a franciák oldalára álltak. Az újra megerősödött britek bosszút álltak, és ezerszám hurcolták el a „fekete karibokat” a Honduras partjainál fekvő Roatán-szigetre. A 19. század harmincas éveiben az elhurcoltak elhagyták Roatánt. Egyik csoportjuk Stann Creeken – ma Dangriga – telepedett le.
A garifunák – ahogyan magukat nevezik – megőrizték kétnyelvűségüket: a nők más nyelvet beszélnek, mint a férfiak. Ez arra az időre nyúlik vissza, amikor létrejöttek az első kapcsolatok az afrikai rabszolgák és St. Vincent indián asszonyai között.
Belize 1981. szeptember 21-én nyerte el függetlenségét. Belmopan lakói minden évben ünnepi felvonulással emlékeznek meg az eseményről.
Míg Közép-Amerika más országaiban a garifunák jórészt elveszítették 
hagyományaikat, Belizén a népcsoport kulturális újjászületésének lehetünk tanúi. A „fekete karibok” minden évben látványos ünnepségen emlékeznek meg bevándorlásuk napjáról (november 19.).
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (137. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3
