Közzétette:
Lópáncél
Mielőtt minden férfi megkapta az állampolgárságot a Római Birodalomban, a hadseregben elkülönítették az állampolgár legionáriusokat a nem állampolgár segédcsapatoktól. Róma lovassága főként az utóbbiakból szerveződött, ahol volt hagyománya a lovassági harcnak. A Kr. u. 1. század végén a lovasságot ezerfős alákba (jelentése: „szárny”) szervezték. Ezek hajtottak végre kisebb rajtaütéseket, és eredtek a menekülő ellenség nyomába. Volt továbbá minden légiónak 120 római állampolgár lovasa, akik felderítőként és futárként szolgáltak. A lovasok sisakot, mellvértet és pajzsot viseltek; fegyverük lándzsa, gerely és a spatha nevű hosszú kard volt. A harc lóháton nagy ügyességet kívánt, mivel a kengyelt még nem találták fel, így erősen kellett szorítaniuk a ló oldalát; védelmül gyapjúnadrágot , az ún. bracát viseltek.
Newsteadi fejpáncél: ez a rekonstruált, lószerszámhoz tartozó fejpáncél Trimontium római erődjéből (ma Newstead a skót-angol határvidéken) került elő. Kr. u. 80 körül készülhetett: a rómaiak ekkor támadták meg Skóciát, ahonnan azonban hamarosan visszavonultak. James Clarke fedezte fel az erőd feltárása (1905—1910) során. Hasznos és mutatós: A fejpáncél elsősorban az ellenség lövedékeitől (nyílvessző, kő, dárda) védte a lovat. Parádékon a lovak mitológiai jelenetekkel díszített ezüstös fejpáncélt viseltek. Ezen levelet formázó rézgombok vannak.
Forrás: Az emberiség története (84—85. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9
Lighthouse 