A DHR- vasút B-19-es mozdonya

 

 

India vasúthálózata mérnöki mestermunka volt, és korábban sosem látott összeköttetést teremtett a hatalmas ország részei között. A Kelet-indiai Társaság és a brit kormány az 1840-es évektől kezdve bőkezűen támogatta a magánvállalkozóknak a három legnagyobb kikötővárosból: Bombayből, Kalkuttából és Madrászból induló vasút építését.

A vasúti személyszállítás 1853 áprilisában indult meg a Bombay és Thane közötti mindössze 35 kilométeres vonalon, a GIPRC társaság szerelvényeivel. A Kelet-indiai Társaság építkezése a következő évben indult meg Kalkuttában, a madrászi vonalé pedig 1856-ban.

1871-ben a három vállalkozás egyesült, és kiépítették a vonalakat a három nagy kikötő között. A vasútmérnököknek a sok hegyi terep és a képzett munkaerő hiánya miatt korábban nem látott nehézségekkel kellett megbirkózniuk. A jobbára helyi építőmunkásokat – akik még a földet is hagyományos módon, kosarakban hordták talicska helyett – éhbérért dolgoztak. A mostoha munkakörülmények ezrek életét követelték,

Mindezek ellenére az indiai vasúthálózat hossza 1880-ban már 14 500 kilométerre rúgott, a következő 40 év alatt pedig ez a szám a négy és félszeresére emelkedett.

 

A DHR- vasút B-19-es mozdonya

 

Üdülővonat

1881-ben keskeny nyomtávú, mintegy 80 kilométer hosszú, teaültetvények között kanyargó vasútvonalat (rövidített neve:DHR) építettek ki a Hindusztáni-alföldtől a 2200 méteres magasságban fekvő Dardzsilingig, a brit hivatalnokoknak és katonatiszteknek az ilyenkor enyhe klíma miatt kedvelt nyári üdülőhelyéig. Hosszú éveken át közlekedtek erre a képen látható, 1889-es brit lokomotívhoz hasonló mozdonyok. A sok kanyarral tarkított vasútvonalon a rövid tengelytávolság volt a legcélszerűbb, mert így a mozdony súlya erősebben nehezedett a sínre.

Világörökség: Indiába eleinte Nagy-Britanniából importálták a gőzmozdonyokat, de 1895-től már helyben is gyártották őket. A B-osztályúból 34 darab készült Glasgow-ban, s némelyiket még ma is használják. A világ első személyszállító hegyi vasútvonalán , a DHR-en (Darjeeling Himalayan Railway) közlekedő B-osztályú vonat csúcssebessége 32 km/óra volt, és kis mérete miatt játékvonatnak becézték. A DHR-t az UNESCO világörökségnek nyilvánította.

Forrás: Az emberiség története (300—301. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9