Magellán követői

Közzétette:

 

 

A Magellán-expedíció bebizonyította, hogy a Föld gömb alakú, a Fűszer-szigetek tehát nemcsak K felé tartva , hanem Ny felől is elérhetők. Az útvonal felderítésére újabb spanyol expedíciók indultak. A hét hajóból álló, 1526. évi expedíciót Garcia Jofre Loaysa szerzetes vezette, főkormányosnak pedig a már tapasztalatokat szerzett Del Canót tették meg. Megközelítően Magellán útvonalát követték, de kevesebb szerencsével. A flottilla hajóit a vihar többször szétszórta. A magára maradt tengernagyi hajó egyedül szelte át az óceánt – a Magellán-expedíció után másodikként. Útközben meghalt Loaysa és Del Cano is, a hajó parancsnokságát Toribio Salazar vette át. Előbb a Marshall-szigetet érték el, majd Guam szigetét. Útjukat a Maluku-szigeteknél fejezték be, mivel megrongált hajójukkal nem tudtak továbbjutni.

 

Magellán Föld körüli útja (Wikiwand)

A spanyol expedíciók közül említést érdemel még Alvaro Saavedra vállalkozása. 1527-ben Mexikó Ny-i partjairól indult el, és a Mariana-szigetekhez ért, majd továbbhajózott a Fülöp-szigetekre, és végül Tidorében kötött ki (Maluku-szigetek). Saavedra kétszer is megkísérelte a visszajutást Mexikóba, de sikertelenül. A második próbálkozásánál ő maga is meghalt.

Ruiz Lopez Villalobos vezetésével 1542-ben nagyobb hajóhad kelt útra a Fülöp-szigetekre. Útjukon egész sor szigettel találkoztak a Karolina-szigetcsoportban. A Fülöp-szigeteken a spanyoloknak nézeteltérésük támadt a portugálokkal, akik a szigeteket saját gyarmatuknak tartották. Villalobos két hajót is visszaküldött Mexikóba, de egyik sem ért célba. A második hajó, amelyet Inigo Ortis de Retes vezetett, az egyenlítői övezetben akart visszatérni. Így jutott el Új-Guinea É-i partjaira, ahol többször kikötött, s földjét a spanyol király nevében „birtokba vette”. A fáradt hajósok Karkar-szigetnél lemondtak az út folytatásáról, és visszatértek a Maluku-szigetekre.

II. Fülöp spanyol király trónra lépése után elhatározta, hogy megszerzi Spanyolország számára a róla elnevezett kelet-ázsiai szigeteket. Mexikóból 1563-ban Miguel López de Legazpi vezetésével öt hajóból álló, jól felfegyverzett flotta indult útnak a Fülöp-szigetekre. A vállalkozás sikerrel járt, a spanyolok 1564—72 között elfoglalták a szigetek legfontosabb pontjait. Nagy gondot jelentett azonban, hogy még mindig nem tudták megtalálni a Mexikóba való visszatérés útját. Ennek felfedezése Andrés de Urdaneta nevéhez fűződik. Az Atlanti-óceánon tapasztalt széljárásokból arra a következtetésre jutott, hogy a Csendes-óceán É-i részén is kell egy olyan övezetnek lennie, ahol nyugatias szelek fújnak. Amikor 1565-ben ő is megbízást kapott a Mexikóba való visszatérésre, előbb É-i irányban haladt a Japán-szigetek mellett, majd a 43. szélességi körön indult el K felé. Itt megtalálta a kedvező szeleket, és könnyen elérte Észak-Amerika partjait. Ezzel megoldódott Mexikó és a Fülöp-szigetek közötti „körforgalom”, és a következő évtizedekben rendszeres kereskedelmi flották indultak útnak mindkét irányban. A spanyoloknak a híres „Urdaneta”-utat sikerült sokáig titokban tartaniok, továbbá azt is, hogy Mexikóból jövet még a XVI. század utolsó negyedében felfedezték a gazdag Hawaii-szigeteket.

Peruból indult a déli tengerre 1567-ben a spanyol Álvaro de Mendaña de Neira újabb felfedezések reményében. Két hónapi hajózás után rátalált az Ellice-szigetekre, majd továbbhajózott Ny felé, ahol a Salamon-szigetek estek útjába (1568). Több helyen partra szállt, Santa Isabel-szigeten hosszabb időt is eltöltött, de az őslakók ellenséges magatartása végül is távozásra kényszerítette. Peruba visszatérve elhíresztelte, hogy megtalálta a mesés Ofirországot, fekete lakóival és aranyával. Hosszú várakozás után 1595-ben Mendaña ismét útra kelt Peruból, de ezúttal sem talált rá a Salamon-szigetekre. Ez a vállalkozás vezetett a Marquises-szigetek, valamint a Salamon-szigetektől DK-re fekvő Santa Cruz-szigetek felfedezéséhez. Mendaña ez utóbbi helyen halt meg, hajói pedig a Fülöp-szigeteken levő spanyol gyarmatokon kötöttek ki.

Pedro Fernandez de Quiros, aki Mendaña második expedíciójának kormányosa volt, 1605-ben maga is expedíciót szervezett. Szintén Peruból indult, de délebbre haladt, mint Mendaña. Így útjába került Tahiti szigete, amelyet Saggitariának nevezett el. Tovább folytatta útját és az Új-Hebridákon kötött ki. Azt hitte, hogy az a nagy szárazföld , amire rátalált, a sokat emlegetett déli földrész kiszögellése. Quiros innen É-nak fordult, és nagy kerülővel tért vissza Dél-Amerikába. Eredményeit eltúlozva azt hirdette, hogy felfedezte a déli kontinenst.

Az utókor többre becsüli Luis de Torres érdemeit, aki a Quiros-expedíció egyik hajójának parancsnoka volt. Torres a Korall-tengeren át Ny-nak tartott. Szerencsésen rátalált az Ausztrália és Új-Guinea közötti átjáróra, amelyet később róla neveztek el.

Forrás: Balázs Dénes: Ausztrália Óceánia Antarktisz (189—191. oldal) Gondolat Kiadó, 1978 ISBN 963 280 677 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s