dingo

A dingó-titok

Közzétette:

 

 

Az első európai telepesek háromféle magasabb rendű emlősállatot találtak Ausztráliában: denevéreket, rágcsálókat és a dingót. A denevérek könnyen átrepülhettek oda az indonéz szigetekről, a rágcsálók (patkányok és egerek) pedig állandó kísérői a tengerjáró embereknek, s így még az európaiak megérkezése előtt eljuthattak a szigetkontinensre. Nagy talányt jelentett azonban a dingók eredete.

A dingó Ausztrália vadkutyája, a házikutya (Canis familiaris dingo). Vannak akik külön fajnak tartják (Canis dingo). Az őslakók warrigalnak nevezték és foglalkoztak a háziasításával is. Amikor az első európai telepesek behozták a házikutyát, a warrigaltól való megkülönböztetésül azokat dingónak nevezték. Később az európaiak ezzel a névvel a vadkutyákat illették (A dingó kifejezés emberre alkalmazva igen becsmérlő szó Ausztráliában.)

 

dingo

A dingó (Canis lupus dingo) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó szürke farkas (Canis lupus) alfaja.

Honnan származik a dingó? Pontos választ erre a kérdésre még nem sikerült adni. A házikutya farkas ősei a pliocén végén jelentek meg, de Ausztrália „szigetére” valószínűleg csak a bevándorló ősi embercsoportok egyikével, tehát az elmúlt 30—40 ezer év során juthattak el. Az elvadult és elszaporodott fejlettebb ragadozó nagy pusztítást végzett Ausztrália primitív állatai között. Többek között a dingó számlájára írják a kontinens területén a nálánál gyengébb erszényes ördög és erszényes farkas kiirtását: ezek csak Tasmaniában maradtak fenn, ahova a dingók nem jutottak el.

Amikor a telepesek hozzáláttak a juhtenyésztéshez, a dingók rákaptak a birkákra is. De ez a vesztüket okozta! A telepesek irtó hadjáratot kezdtek ellenük, 1935-ig mintegy félmillió dingót öltek meg. Egy időben külön foglalkozási ág volt a dogging vagy dingo trapping (dingóvadászat), a beszolgáltatott dingóskalpért jutalom járt. Ma is „fekete listán” szerepel a dingó, és egy-egy állat elejtéséért a hatóságok 5—10 dollárt fizetnek.

A dingó igen óvatos állat, rendszerint szürkület után indul vadászatra. A farkasőseitől eltérően rendszerint nem csoportosan támad, legfeljebb másodmagával. Nappal ritkán búvik elő a bozótból. Rozsdavörös színű, farkas mozgású állatok. A dingók az embert nem támadják meg.

A dingók létszámáról eltérnek a vélemények, hiszen rejtett életmódjuk miatt nehéz számba venni őket. A becslések 200—300 ezer állatról szólnak.

Forrás: Balázs Dénes: Ausztrália Óceánia Antarktisz (75-760. oldal) Gondolat Kiadó, 1978 ISBN 963 280 677 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s