Marcus Aurelius

Közzétette: Lighhouse

MARCUS AURELIUS ANTONINUS PIUS (született M. Annius Verus)
(121 -180)

Római császár, filozófus. A hispániai konzulviselt családból származó ifjút Hadrianus kegyeibe fogadja és figyelemmel kíséri tanulmányait. Rétorika-tanára Fronto. 138-tól Antonius Pius örökbe fogadott fia, 161-től császár. Társcsászára 169-ig L. Verus, 177-től fia, Commodus. Uralkodása jobbára hadviseléssel telik: 166. és 169. között kiűzi a germán megszállókat Észak-Itáliából, két hadjáratot vezet (170-174; 177-180) a Duna felső szakaszánál a markomannok és kvádok ellen. Fennmaradtak Frontóhoz írott levelei is, de ezeknél sokkal jelentősebbek 12 könyvet kitevő, valószínűleg nem kiadásra szánt „Elmélkedései” (ha volt is a műnek eredeti címe, az bizonytalan).

A szisztematikus szerkesztést nélkülöző írás önterápikus célú, aforisztikus naplójegyzetekből áll, amelyek főleg a sztoa gondolatvilágát követik, de erős platonikus hatást is tükröznek.
A filozófus császár úgy tartja, hogy a mindenséget a gondviselő istenség hatja át, az embereket pedig az értelem birtoklása egymás testvéreivé teszi és egyszersmind az istenek polgártársaivá avatja a kozmikus államban. Ez az alapja a másik ember – és nem csak a bölcs, hanem akár a nekünk rosszat tevő embertársunk – iránti szeretetnek. Önmagára úgy tekint, mint aki egyfelől testvére az embereknek, másfelől vezetésükre rendeltetett.

A középső sztoa platonizáló vonulatát felerősítve az embert három összetevőre: testre, lélekre, valamint értelemre osztja, és ez utóbbit istenségnek (daimón), a kozmikus istenség kiáradásának tartja. Úgy véli, az egyénnek ezt a belső istenséget kell szolgálnia, olymódon, hogy minél inkább visszahúzódik érzékeitől. Gondolatait személyes hangon, vissza-visszatérő kétellyel fogalmazza meg.