Milliók helyett már csak ezrek

Közzétette:

 

 

Több látogatót csalogat Ausztráliába, mint az információs irodák

Ausztráliában még száz évvel ezelőtt is milliószámra éltek a bájos kis teddymackók. Akkoriban a fiatal legények kedvelt időtöltése volt koalákat lövöldözni; az eukaliptuszfák ritkás csúcsaiban üldögélő koalák könnyű célpontot szolgáltattak számukra. Rendszerint csak több lövés végzett velük, mert rendkívül szívós élőlények. Mindenesetre a koala-lövöldözés mint sport nem való érzékenyebb lelkületű embereknek, mert a megsebzett állatok gyakran hangosan kiáltoznak és hangjuk félelmetesen hasonlít a magára hagyott kisgyermek panaszos sírására. Emellett ezek a kis teddymackók még akkor is görcsösen kapaszkodnak az ágakon, ha már félig holtak és már csak az egyik lábukat vagy karjukat tudják használni. Végtagjaik felépítése tökéletesen megfelel a kapaszkodó életmódnak. Lábaikon mozgékony, a többi újjal szembeállítható hüvelykujj van, úgyhogy egy vastagabb ágat is biztosan átfoghatnak, a mancsukon pedig – úgy is mondhatnánk – két hüvelykujjuk van. Nemcsak az első ujj állítható szembe a többivel, hanem a második is, ami az emberi kéz mutatóujjának felel meg, úgyhogy három ujj az egyik, kettő a másik oldalról foghatja át a fának az ágát.

 

Nur-Nuru-Bin a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykertben élt két koala egyike

Ezek a kis fickók kétségbeejtően tudnak kiabálni – főleg akkor, amikor elevenen égnek el szegények. Márpedig sok-sok millió koala égett már el idáig, sőt ég el még ma is. Ennek oka pedig az az ausztrál szokás, amely szerint az erdőt minden évben fel kell gyújtani. Az erdő felgyújtása azonban nem jelenti minden esetben annak teljes pusztulását is, mint például Kanada vagy Észak-Európa fenyőerdői esetében. Ez csak akkor következik be, ha a fákat előzőleg „meggyűrűzik”, vagyis a kérgüket teljesen körülvágták, s ezzel megakadályozták, hogy a gyökér felől nedvek áramolhassanak felfelé, úgyhogy a fa teljesen elszárad. Mindenesetre sok helyen ezt is megteszik, hogy újabb legelőket teremtsenek a juhok számára. Annak ellenére, hogy az eukaliptuszfák csak ritkás erdőket szoktak alkotni, ha egyszer a tovaterjedő tűz eléri őket, a hatalmas eukaliptuszok pillanatok alatt gyökerüktől a csúcsukig lángra lobbannak, a szó szoros értelmében felrobbannak. A fák törzsén és ágain lazán álló kéreg ugyanis, ami egyébként évről évre leválik, rendkívül gyúlékony, úgyhogy a tűz rajta pillanatok alatt felfut a csúcsáig. Egy ilyen lángba borult magas, sudár fa gyönyörű látvány. A legtöbb fa újra kihajt, hiszen az elégett kéreg már amúgy sem volt élő. Az ilyen irtózatos erdőtüzekben természetesen rengeteg kisebb állat leli halálát, mégpedig azok, amelyek a fákon élnek. Közülük is elsősorban azokat fenyegeti a tűzhalál veszélye, amelyek olyan lassú mozgásúak, mint a koalák.

 

A koalának igen lassú az anyagcseréje a többi emlőshöz viszonyítva. Naponta kb. 20 órát mozdulatlanul töltenek, az idő nagy részében alszanak is.

De még ezek az erdőtüzek sem jelentették volna a végüket. Sokkal nagyobb szerencsétlenséget hozott a kis erszényes medvék fejére a szép, lágy, világosszürke ezüstös bundájuk, amely a tetejébe még tartós is. 1908-ban 57 533 koalaprém került piacra egyedül Sydneyben. 1924-ben a kelet-ausztráliai államokból több mint kétmillió prémet vittek ki. Akkoriban legelőször az Egyesült Államok illetékeseiben ébredt fel a lelkiismeret: megtiltották a koalaprémek behozatalát. Amikor 1927-ben ezek a bájos kis mackók Új-Dél-Wales és Victoria államok területéről a tömeges mészárlás és különböző betegségek miatt úgyszólván teljesen kipusztultak, Queensland állam, az utolsó, amelynek a területén még aránylag nagyobb egyedszámban éltek „szabad vadászatot” engedélyezett rájuk. Egyedül ebben az évben tízezer vadászengedélyt adtak ki. A kivitel hatszázezer darab volt ezeknek az ártatlan kis jószágoknak a prémjéből. Az ausztrál Ellis Troughton maga írja: „Egyszerűen hihetetlen, hogy egy civilizált társadalomban egy ilyen ártatlan őshonos állatot kizárólag önző nyereségvágyból ennyire kegyetlenül tömegesen mészároljanak.” Már valamivel régebben, 1887-től 1889-ig, majd 1900-tól 1903-ig pusztító járványok dühöngtek az akkor még milliós koalaállományokban: az állatok valamilyen különös szembetegségben és a koponya csonthártya-gyulladásában pusztultak el, de emellett vesegyulladás és különböző belső élősködők tizedelték őket. Hatalmas egyedszámú állományaik kibírták a betegségek pusztításait. De ha állományaik egyszer már jelentősen megritkultak, akkor egy újabb járvány teljesen kipusztíthatja őket.

 

A koala majdnem kizárólag eukaliptuszlevelekkel táplálkozik, folyadékszükségletét is ebből biztosítja.

A harmincas években végül is csak megenyhült az ausztrálok zord szíve e tehetetlen, bájos állatfaj utolsó „mohikánjaival” szemben. Hiszen olyan könnyű megfigyelni a szabadban, ellentétben oly sok más vadállattal, mivel a száraz, nyílt erdőkben és ligetekben tanyáznak. Ha pedig éjszaka mászkál arra az ember – amit egyébként bátran meg lehet tenni, mert még a legvadabb ausztráliai bozótosban sem élnek veszedelmes állatok –, akkor meg a hangjukról találhatunk rájuk igen könnyen. Párzás idején ugyanis a hímek egész éjszaka zajonganak, s kiabálásuk úgy hangzik, mintha kézi fűrésszel vékony deszkát fűrészelnénk ketté. Csak az óriás repülő erszényes viselkedik ugyanilyen hangosan. Ha az autó fényszórójával rájuk világítunk, egyáltalán nem zavartatják magukat, mint ahogyan nappal sem izgatja különösebben a koalákat az ember jelenléte. Legtöbbször ugyanolyan érdeklődéssel nézegetnek le ránk a fákról, mint ahogyan mi nézünk fel rájuk. Éppen ezért a bennszülöttek régebben a feléjük dobott husánggal ejtették el a koalákat.

Miután az ausztrálok végre felismerték, hogy az élő koalák legalább olyan bájosak és értékesek, mint a megölt állatok prémjei, védett állatfajnak nyilvánították. Sajnos, ma már csak a kontinens keleti részében fordulnak elő.

Forrás: Bernhard Grzimek – Ausztrália különös állatai (186—187. oldal) Gondolat – Budapest 1980 ISBN 963 280 940 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s