Nagy Lajos királyságai

I. (Nagy) Lajos hitélete

Közzétette:

 

 

A pálosok és a ferencesek

Lajos lovagi eszményeihez, harci kedvéhez és vadászszenvedélyéhez vallásos buzgóság társult. Valószínűleg lengyel anyja plántálta belé, aki gyermekkorától mély hitéletet élt. Anyja és fia több új kolostort alapított. Lajos uralkodása alatt virágzott fel az egyik magyar alapítású szerzetesrend, a remeteséget fogadó pálosoké, akiknek az első közösségei a 13. században jöttek létre. Az előbb szürke, majd utóbb fehér csuhát viselő pálosok magasabb műveltségre és világi feladatok ellátására nem törekedtek; napjaikat imádsággal, olvasással, elmélkedéssel és kétkezi munkával töltötték. Lajos lengyelországi királysága alatt lengyel földön is gyökeret vertek; a rend központja ma is Częstochowán található. A pálosok mellett közel álltak Lajoshoz és anyjához a ferencesek is, akik uralkodása alatt mintegy 20 új rendházzal gyarapodtak. Döntően a ferenceseknek köszönhetően fejeződött be a 14. század második felében a kunok megtérítése, akik ezt követően nyerték el a székelyekéhez és a szászokéhoz hasonló, a megyerendszertől független, a kapitányok által igazgatott székeken alapuló autonómiájukat.

A zsidók kiűzése

Elődeitől eltérően Lajos célul tűzte ki a zsidók megtérítését is. Ebbe azonban beletört a bicskája. A zsidóság ragaszkodott ősi vallásához, ezért 1360 körül Lajos kiutasította őket az országból. Döntésének elsősorban a városi polgárság örvendezett, amely már ekkor vetélytársat látott bennük. Bár ingóságaikat magukkal vihették, ingatlanjaik természetesen veszendőbe mentek, illetve vetélytársaik martalékává váltak. Amikor néhány év múltán Lajos engedélyezte visszatérésüket, azoknak, akik éltek a lehetőséggel, újra kellett alapítani egzisztenciájukat. A zsidók ügyeinek intézésére 1365-ben Lajos „zsidóbírót” nevezett ki, aki a továbbiakban a zsidó közösség és a királyi udvar között tartotta a kapcsolatot.

 

Nagy Lajos királyságai

Nagy Lajos királyságai

Országainak területi kiterjedése, szinte korlátlan hatalma, a belső stabilitás és kulturális fellendülés egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az utókor – a magyar uralkodók közül egyedüliként – Lajost „Nagy” jelzővel ruházta fel. Lengyelországi megítélése ezzel szemben jóval negatívabb. Ott azt tartották, és a történetírás ma is azt tartja róla, hogy hagyta meggyengülni a Nagy Kázmér alatt kiépült erős központi államszervezetet. Ezért és átgondolatlan adományai miatt „nem volt jó királya a lengyeleknek”, sőt áttételesen a lengyel állam későbbi bukásához is hozzájárult.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (111—112. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s