Eva and Juan Domingo Peron

Eva Perón

Közzétette:

 

 

Rövid életét a szélsőségek jellemezték. Igen szegény sorból emelkedett magasra, s még életében legendássá, titokzatossá és egyedivé vált népének képzeletében.

1952. június 4-én Evita (ahogyan népe becézte, teljes lánykori nevén: Eva Maria Ibarguren Duarte) részt vett férje, Juan Domingo Perón argentin elnök újraválasztási díszünnepségén. Igen elegáns volt, miként azt mindenki el is várta tőle, s az elnöki kocsiban állva mosolygott, és integetett a tömegnek. Tudták róla, hogy beteg, de azt senki sem hitte volna, hogy az állapota válságos. Bundája morfiummal, fűzővel és nagy-nagy akaraterővel összetartott testet takart. Ez volt az utolsó felvonása az általa eljátszott mesedarabnak.

 

Eva Peron (1951)

A fényképészek Evita minden mozdulatát és pózát igyekeztek megörökíteni. Ezen az 1951-es fotón estélyi ruhát visel az elnöki palotában, és éppen színházba készül. | María Eva Duarte de Perón (Los Toldos falu közelében, 1919. május 7. – Buenos Aires, 1952. július 26.) Juan Domingo Perón (1895–1974) argentin elnök második felesége és politikai támogatója volt.

„A nemzet szellemi vezére” – ahogyan férje jellemezte – mindössze 33 évesen halt meg. Rövid, de teljes életet élt; nem véletlen, hogy sikeres musicalt írtak róla.

Egy földbirtokos törvénytelen gyerekeként született, anyja szegénységben nevelte. Nagy nehézségek árán mégis bejutott a színpad világába, ahol 1944-ben megismerkedett az ország leendő urával. Amikor aztán két év múlva elnökné lett belőle, ezt a szerepét egészen újszerűen alakította: erősen beleszólt férje politikájába, szót emelve a nőkért és a szegényekért. Számos fogadást adott, gyakran szónokolt a néphez.

 

Eva and Juan Domingo Peron

1950. október 17: Evita a férje oldalán integet mosolyogva az ünneplő tömegnek a Buenos Ariesi elnöki palota, a Casa Rosada („Rózsaszín ház”) erkélyéről a perónista mozgalom kezdetének ötödik évfordulóján

Bizonyos értelemben előfutára volt olyan későbbi híres „első asszonyoknak”, mint Grace monacói hercegnő és Jackie Kennedy. Az argentin nők neki köszönhették szavazati jogukat, de a munkásosztály érdekeit is szorgosan képviselte, elintézte iskolák és kórházak építtetését, s ezért valóságos szentként tisztelték. Egyik utolsó beszédében a következőket mondta: – Csakis a szívem a fontos. Az ég a lelkemben, az fáj a testemben, az táplálja bennem a szeretetet népem és Perónom iránt… Ha a nép az életemet kérné, dalolva adnám nekik oda, mert egyetlen rongyos szegényember boldogsága fontosabb az enyémnél.

Halálhíre gyászba borította az egész országot, ugyanakkor hozzájárult az alakja köré fonódó legendához. Amikor drámai szerepben látták viszont a színpadon, számos országban tapsolt neki lelkesen a közönség.

Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (130—133. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s