Géza Mészöly: Faluvége

Mészöly Géza – Faluvége

Közzétette:

 

 

Mészöly festői útja egyenletes: természet utáni, valósághű ábrázolásmódja, képeinek meghitt poézise végigkíséri egész munkásságát. Keresetlen egyszerűséggel festette a szegényes falvakat is E képe oeuvre-jének egyik legszebb darabja. Sárga, rozsdabarnás színei nedvesen csillognak, az árnyas út sötétjéből élénken villan fel a fehérre meszelt falusi házikó s az ácsorgó alakok fehér ruhája. Gondosan rajzolt, tárgyi hűséggel festett képei sohasem szárazak, valamennyit a táj költői átélése hatja át. Művészete a magyar plein-air festészet halk dallamú nyitánya. Elévülhetetlen érdeme, hogy a jellegzetes magyar vidéket örökítette meg művein.

Géza Mészöly: Faluvége

Mészöly Géza: Faluvége (1877-82) Olaj, fa, 17,9 x 13,8 cm • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Mészöly festői útja egyenletes: természet utáni, valósághű ábrázolásmódja, képeinek meghitt poézise végigkíséri egész munkásságát. Keresetlen egyszerűséggel festette a szegényes falvakat is E képe oeuvre-jének egyik legszebb darabja. Sárga, rozsdabarnás színei nedvesen csillognak, az árnyas út sötétjéből élénken villan fel a fehérre meszelt falusi házikó s az ácsorgó alakok fehér ruhája. Gondosan rajzolt, tárgyi hűséggel festett képei sohasem szárazak, valamennyit a táj költői átélése hatja át. Művészete a magyar plein-air festészet halk dallamú nyitánya. Elévülhetetlen érdeme, hogy a jellegzetes magyar vidéket örökítette meg művein.

Sárbogárdi Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844. május 18. – Jobbágyi, 1887. november 11.) magyar festő.

Festő. Jogi tanulmányok után a bécsi és a müncheni akadémián tanult, majd Budapesten a Női Festőiskola vezetője lett. Többnyire a balatoni tájat és lakóit festette, és a halászkunyhók, nádasok világának hangulatos ábrázolásával megteremtette a balatoni életképek speciális műfaját. Később inkább a Balaton-vidék, elsősorban az akarattyai partok szépségét örökítette meg, elhagyva az életképszerű motívumokat. Képeinek finom, bensőséges hangulata és aprólékos kidolgozása nagy hatással volt a századvég magyar tájképfestőire (Spányi, Tölgyessy). Mint a „paysage intime” legkiválóbb hazai művelőjének nem egy képe a barbizoni mesterek, elsősorban Corot műveként került külföldi műkereskedelemben forgalomba. 1872-től megszakításokkal Münchenben élt, 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Budapesten és Székesfehérvárott dolgozott. Részlet a Balaton vidékéről c. képét 1883-ban a Műcsarnok nagydíjával jutalmazták. Leghíresebb képe, a Balatoni halásztanya (1874) számos művével együtt (Sík vidék szénaboglyákkal, 1872; Tanya, 1879; Vadásztársaság, 1882; Birkanyáj, 1885 körül; Lelőtt vadkacsa; Őszi nap a Balatonon; Balatonpart; Kakas; Chioggia; Szigetvár) a Magyar Nemzeti Galéria birtokában van.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s