Henry II of England

Aquitániai Eleonóra

Közzétette:

 

 

Hogyan élte túl Aquitánia hercegnője két férjét és harcias fiait, és hogyan lett Európa legnagyobb befolyású asszonya?

Anglia királya, II. Henrik 1173-ban hihetetlen hírt kapott: három fia a francia uralkodó, VII. Lajos támogatásával fegyverrel lázadt fel ellene, ráadásul felesége és gyermekeinek anyja, Aquitániai Eleonóra is melléjük állt.

Az arcátlan lépés meglepetésként érte Henriket, noha tudhatta, asszonya mire képes. Amikor feleségül vette, akkor is tudta, hogy erős akaratú, büszke és ambiciózus nő, aki nem tűri, hogy bárki vagy bármi az útjába álljon, amikor fiai javára tekint. Tüzes vérmérséklete és dacossága, amivel a gondokkal szembenéz, már első férje dolgát is megnehezítette.

Eleonóra az akkori Európa egyik legnagyobb hatalmú emberének, X. Vilmos Aquitániai hercegnek a lánya volt. Hercegsége a középkori Franciaország mintegy negyedét tette ki, s nevezetes volt kulturális, egyházi és anyagi javainak nagy bőségéről. Amikor Vilmos meghalt, mindezt a lánya örökölte. Vilmos úgy rendelkezett, hogy halála esetén VI. Lajos francia király legyen Eleonóra gyámja. Lajos, aki sosem szalasztotta el a kínálkozó lehetőségeket, a saját fiával jegyezte el gyámleányát. Lajos herceg 1137. július 25-én vette el Eleonórát. Az ifjú pár körutazást tett Franciaországban, ám eközben a király elhunyt. Ezzel VII. Lajos és Eleonóra együtt Franciaország és Aquitánia birtokosa lett.

A két ország egyesítése akár harmonikus is lehetett volna, de a házasság nem volt boldog. A házassági szerződésben Eleonóra kikötötte, hogy az övé marad az Aquitánia fölötti uralom legalább addig, amíg születendő fiú örököse nagykorú lesz. De ami ennél is fontosabb, a házaspár tagjainak személyisége sem volt összeillő. Eleonóra szeretett utazni, kedvét lelte a kultúra és a társas élet pozíciójából fakadó örömeiben. Lajos viszont egyszerűen élt és étkezett, s az udvarban mindenki tudta, hogy felesége uralkodik fölötte.

Házasságukat akkor érte a végső csapás, amikor Eleonóra ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje férjét a második keresztes háborúba. A király kudarcai és kettejük nyilvános veszekedései botrányos pletykákat keltettek, és III. Jenő pápa házassági tanácsai ellenére Lajos és Eleonóra mindinkább elidegenedett egymástól. A megváltást egy fiú örökös születése hozhatta volna el, de miután második gyermekük is lány lett, házasságuk felbontását kérték. Eleonóra ekkor 28 éves volt, és új férjre vágyott.

Akár azt is hihetnénk, hogy élvezte a szabadságot, ám valójában helyzete nagyon veszélyes volt. Amikor elindult egy-egy vidéki utazásra, azt kockáztatta, hogy elrabolják és feleségül kényszerítik egy olyan férfihoz, akinek tervei vannak az ő országával kapcsolatban – ez aztán meg is történt útban Poitiers felé, amikor Blois és Nantes grófjai törtek rá ilyen céllal. Eleonóra végül épségben és szabadon érkezett meg Poitiers-ba, de tudta, azonnal döntenie kell.

A választása Plantagenet Henrikre esett, aki akkor Normandia hercege volt, de beérni látszott azon terve, hogy megszerzi Anglia trónját, melyen akkor István ült. Henrik fiatalabb volt Eleonóránál, de törekvő és temperamentumos természete illett az asszonyéhoz, akinek ereje, státusa és híres szépsége igencsak vonzotta őt. Eleonóra 1152-ben levelet írt Henriknek, és kérte, hogy Anglia lerohanása helyett inkább vegye őt feleségül. Henrik sietett a légyottra, és május 18-án meg is tartották az esküvőt. A nászban egyesült Normandia és Aquitánia, Eleonóra hamarosan várandós lett, Lajos megaláztatása pedig akkor vált teljessé, amikor István angol király meghalt, és 1154. december 19-én utódjaként megkoronázták Henriket.

 

Henry II of England

II. Henrik angol király

London nyüzsgő metropolisza elegendő mennyiségű kultúrát és szórakozást kínált a királynénak. Eleonóra régóta ismert mecénás volt, és a továbbiakban is szívesen játszotta a bőkezű művészetpártoló szerepét. Henrik mindenképpen utódot akart, és bár első fiuk, Vilmos háromévesen meghalt, Eleonóra 1167-ig még hét gyermeket szült: három lányt és négy fiút – Henriket, Richárdot, Geoffreyt és Jánost, akik majd apjuk vesztét okozzák.

Henrik úgy manipulálta gyermekeit, mintha sakkbábukkal játszott volna: tetszése szerint adott nekik vagy vett el tőlük birtokot, címet. A legidősebb, Henrik, az „ifjú király” büszke volt, hiú és könnyen befolyásolható. Amikor apja a legfiatalabb öccsének, Jánosnak adott egy várat, amelyet ő magának akart, Henrik apósához, VII. Lajos francia királyhoz futott.

Richárd lázadását szinte bizonyosa anyja tüzelte. A történészek számos okát tárták fel annak, hogy a királyné, aki húsz évig állt férje oldalán, miért bátorította fia lázadását. Az egyik lehetséges magyarázat Henrik notórius hűtlensége, de a legvalószínűbb, hogy Eleonóra megelégelte személyének háttérbe szorítását és azt, hogy férje meg akarja szerezni az Aquitánia fölötti hatalmat. A királyné legkedvesebb fiának, Richárdnak szánta a maga országát, és mindent megtett fia érdekeinek megvédéséért.

 

France 12th C

Henrik és Eleonóra házassága hatalmas birtokokat egyesített az angol királyok uralma alatt

Eleonóra lóháton indult Poitiersból, hogy csatlakozzon három fiához, Henrikhez, Richárdhoz és Geoffreyhez, akik az első férje udvarában gyűltek össze. Tisztában volt a rá leselkedő veszéllyel, és férfinak álcázta magát, hogy ne ismerjék fel, ám a mesterkedés nem vált be. Elfogták és bebörtönözték, a férje elleni nyílt rebellió terve pedig kitudódott. Eleonóra a chinoni vár fogságában maradt még azután is, hogy Henrik leverte fiai lázadását. Pár hónappal azután, 1174 júliusában a király Salisbury várába vitette, ahol kényelemben élhetett, és olykor a nyilvánosság elé is léphetett, de később is az egyik várból a másikba költöztették, és nem hagyhatta el Angliát. Eleonóra számára a legsúlyosabb büntetés az volt, hogy nem látogathatta meg szülőhazáját, Aquitániát.

Az évek múltak, és Henrik, „az ifjú király” továbbra is idegen uralkodók társaságában múlatta az időt. Apja 1182-ben azzal próbálta megbékíteni, hogy Richárdot és Geoffreyt arra kényszerítette, hogy tegyenek neki hűségesküt. Richárd, aki ekkor már Aquitánia hercege volt, ezt megtagadta, és „az ifjú király” újból fellázadt. A rosszul megtervezett hadjárat akkor ért véget, amikor a rebellis herceget elvitte a vérhas. II. Henrik ekkor azt követelte, hogy Richárd adja át Aquitániát Jánosnak. Richárd ezúttal sem engedelmeskedett apjának, ezért Henrik szabadon engedte Eleonórát, fiát pedig felszólította, hogy a hercegséget adja vissza anyjának. Amikor Geoffrey 1186-ban meghalt, közeli barátja, II. Fülöp francia király a II. Henrik elleni háborút kezdte tervezni. Tárgyalást kezdeményezett Richárddal, és az Aquitániai herceg 1188-ban hűbéri esküt tett neki. Egy évvel később közösen támadták meg Henrik területeit, de az ettől megdöbbent király halála előtt mégis elismerte fiát.

Most, hogy Richárd ült Anglia trónjára, anyja visszanyerte hatalmát. Richárd felismerte, mennyire ingatag a helyzete, és mennyire szüksége van valakire, aki kézben tartja a gyeplőt, amíg ő idegenben jár. Eleonóra tökéletes választásnak tűnt. A fogság évei nem törték meg a szellemét, és továbbra is védte fia érdekeit. Röviddel azután, hogy Richárdot 1189. szeptember 13-án megkoronázták, Fülöp oldalán elindult a harmadik keresztes háborúba. Eközben anyja szigorú tekintetét ambiciózus fián, Jánoson tartotta.

Eleonóra azonban nemcsak fia királyságát tartotta szemmel, hanem járta Európát, hogy diplomáciai érdekeiknek érvényt szerezzen. 1191 telének közepén átkelt az Alpokon, majd Pamplonából Szicíliába kísérte Navarrai Berengáriát, hogy az ott házasságot kössön Richárddal. Eleonóra tisztában volt önnön hírnevének, puszta jelenlétének erejével, és azt latba is vetette külföldi udvarokba vezető diplomáciai útjain.

Angliába visszatérve másik fiával kellett szembenéznie. Amikor kudarcot vallott tisztségében William Longchamp, aki a király távollétében az ország biztonságáért felelt, János nem habozott megragadni a kínálkozó alkalmat, és maga állt a király helyettesének posztjára. Csak Eleonóra tudta a fia előtti tekintélyével megakadályozni a nyílt lázadást, ám a keresztes háborúból hazafelé tartó Richárd 1192 novemberében Bécs közelében fogságba esett. A király kiszabadítását célzó próbálkozásokat is Eleonóra vette kézbe: maga utazott a német-római császárhoz kialkudni a váltságdíjat, és ő irányította a hatalmas mennyiségű ezüst összegyűjtését. Ennél is nagyobb teljesítménye volt, hogy kiszabadulása fejében ismerje el hűbérurának VI. Henrik császárt.

Hazatérése után Richárd megbocsátott Jánosnak, aki engedelmességi fogadalmat tett neki. A király 1199 tavaszán Limousinben járt, hogy leverje a limoges-i vikomt lázadását. Châlus-Chabrol várának ostrománál halálosan megsebesült – két héttel később odasiető anyja karjaiban halt meg. A trónon János követte, anyja pedig fátylat borított múltbeli cselekedeteire.

 

Alienor-d-aquitaine_et_jean_sans_terre

Eleonóra és fia, Földnélküli János angol király

Eleonóra azzal igyekezett megszilárdítani fia hatalmát, hogy zsoldosokat fogadott Richárd fia, Artúr lázadásának elfojtására. Folytatta diplomáciai útjait is, utoljára 77 évesen Kasztíliába utazott, hogy ott élő unokái közül menyasszonyt válasszon Fülöp király fia, Lajos számára. Eleonóra akkoriban ritka magas kort, 82 évet élt meg. Utolsó napjaiig munkálkodott fia és Aquitánia érdekeiért, halála mindkettőnek nagy veszteség volt. Tüzes temperamentumával anyatigrisként küzdött fiaiért: Richárdot hatalomra juttatta, Jánost megtartotta abban. Uralkodóként, diplomataként, mecénásként és férje foglyaként – egyszóval Európa akkor legbefolyásosabb asszonyaként – máig ikonikus uralkodói alak.

 

Eleonor of Aquitane and Henri II

Eleonóra és II. Henrik síremléke Fontevrault-ban

Forrás: Királyok és királynők (62-65. oldal) Kossuth Kiadó 2017 ISSN 2064 8790 ISBN 978-963-09-9133-9

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s