Közzétette:
II. Henrik francia király uralkodása (1547—1559) szinte folyamatos háborúskodással telt. Nemcsak a szomszédokkal kellett csatáznia, hanem otthon is le kellett vernie a háborúk finanszírozására kivetett katonaadók miatti lázadásokat. A király olyannyira buzgó katolikus volt, hogy 1559-es écoueni rendeletében be is tiltotta országában a protestantizmust.
Ünnepi páncél: ez az agyoncicomázott páncél ünnepi viselet volt, s azt hirdette, hogy a katonai és politikai sikereket arató II. Henrik a római császárokhoz fogható: a díszítőelemek között egy római harcost is találunk. A páncél a jeles párizsi aranyműves és rézmetsző, Étienne Delaune remeke.
Reneszánsz páncél
Időközben a lőporos lőfegyverek és általában az új haditechnika használata megváltoztatta a hadviselést, amelyben már nemigen volt szükség csillogó páncélzatú lovagokra a csatamezőn. Ennek ellenére mind a reneszánsz, mind a barokk korban készítettek nagy gonddal díszített páncélokat. Ezeket jobbára csak ünnepi alkalmakkor viselték, így a páncél is státusszimbólummá vált. A katonai parádék, királyi esküvők, koronázások és temetések, szentté avatási és követjárási ceremóniák, valamint a karneválok elképzelhetetlenek voltak páncélos vitézek nélkül. Amikor például az említett II. Henrik bevonult Lyonba, római légiósnak öltözött gyalogosok hada kísérte. Viselték a páncélt a lovagi tornákon is. A Német-római Birodalom és Franciaország között 1559-ben megkötött cateau-cambrésis-i békét is ilyen tornával ünnepelték, amelyen Henrik személyesen is részt vett. A skót gárda kapitánya elleni párviadalában végzetes baleset történt: a kapitány eltört kopjájának egy nagy szilánkja áthatolt a király sisakján, és a szemébe fúródott. Henrik tíz nap múlva belehalt a sérülésbe.
Henrik sisakja: a növényi mintákkal és emberalakokkal díszített sisak szervesen illeszkedett az egész páncélhoz.
Forrás: Az emberiség története (214-215. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9
