II. Henrik páncélja

Közzétette: Lighhouse

II. Henrik francia király uralkodása (1547—1559) szinte folyamatos háborúskodással telt. Nemcsak a szomszédokkal kellett csatáznia, hanem otthon is le kellett vernie a háborúk finanszírozására kivetett katonaadók miatti lázadásokat. A király olyannyira buzgó katolikus volt, hogy 1559-es écoueni rendeletében be is tiltotta országában a protestantizmust.

Ünnepi páncél: ez az agyoncicomázott páncél ünnepi viselet volt, s azt hirdette, hogy a katonai és politikai sikereket arató II. Henrik a római császárokhoz fogható: a díszítőelemek között egy római harcost is találunk. A páncél a jeles párizsi aranyműves és rézmetsző, Étienne Delaune remeke.

Reneszánsz páncél

Időközben a lőporos lőfegyverek és általában az új haditechnika használata megváltoztatta a hadviselést, amelyben már nemigen volt szükség csillogó páncélzatú lovagokra a csatamezőn. Ennek ellenére mind a reneszánsz, mind a barokk korban készítettek nagy gonddal díszített páncélokat. Ezeket jobbára csak ünnepi alkalmakkor viselték, így a páncél is státusszimbólummá vált. A katonai parádék, királyi esküvők, koronázások és temetések, szentté avatási és követjárási ceremóniák, valamint a karneválok elképzelhetetlenek voltak páncélos vitézek nélkül. Amikor például az említett II. Henrik bevonult Lyonba, római légiósnak öltözött gyalogosok hada kísérte. Viselték a páncélt a lovagi tornákon is. A Német-római Birodalom és Franciaország között 1559-ben megkötött cateau-cambrésis-i békét is ilyen tornával ünnepelték, amelyen Henrik személyesen is részt vett. A skót gárda kapitánya elleni párviadalában végzetes baleset történt: a kapitány eltört kopjájának egy nagy szilánkja áthatolt a király sisakján, és a szemébe fúródott. Henrik tíz nap múlva belehalt a sérülésbe.