Ibn Saud

Állam, családi tulajdonban

Közzétette:

 

 

A Közel-Kelet számos államalakulata közül Szaúd-Arábia a legkevésbé ismert, s a legmeghökkentőbb. A klasszikus Közel-Kelet – Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael – országhatárait bízvást nevezhetjük „gyarmati” határoknak. A mesterséges határokat azok az európai országok szabták meg, – elég önkényesen –, amelyek az első világháborúban legyőzték az Oszmán Birodalmat, s meg akarták őrizni befolyásukat a Közel-Keleten. Sok mai konfliktus a határokra vezethető vissza, melyek szétválasztanak történelmileg összefüggő területeket.

Szaúd-Arábia határait azonban nem idegen hatalmak jelölték ki. Az állam Abdul Aziz ibn Szaúd Ibn Saudműve, akit Nyugaton többnyire csak Ibn Szaúdnak neveznek. Maroknyi törzsét, a Szaudok nagycsaládját 1891-ben az ellenséges Rashid törzs elűzte kis, poros otthonából, Rijádból. Ibn Szaúd s néhány társa egy, már akkor jól ismert családnál talált menedékre, a kuvaiti Szabahoknál. Innen kerekedett fel Ibn Szaúd és maroknyi hada, hogy a megszokott karavánutakat elkerülő, veszedelmes útvonalon átvágjon a sivatagon, s visszafoglalja Rijádot. 1902. január 16-án éjszaka megmászták az agyagból épült Musmalk erőd falait – az erőd még ma is látható Rijádban –, elűzték a rashidokat, s újra birtokba vették a települést. Ezen a napon született a Szaúd-arábiai Királyság; az országot jellemző módon – tulajdonosáról, a Szaúd családról nevezték el; a család jelenleg 6000 – vagy még több – hercegből áll.

Saudi ArabiaSzaúd-Arábiát akár „modern” országnak is nevezhetnénk, pedig csak a külseje modern. Rijád üvegpalotái, a kereszteződésmentes főútvonalai, az építészetileg igen ízléses kormányépületek a modernség látszatát keltik, ám a szaúdi társadalmi rendszer teljes mértékben az Arab-félsziget hagyományaira épül. Az államhatalom – hogy ezt a korszerű fogalmat használjuk egy törzsi hercegségre – egyetlen család kezében van.

A félsziget törzsei fölött emberemlékezet óta nagycsaládok uralkodnak. Az egyén csak a törzsi közösségben, a nagycsaládban, a klánban létezik: itt talál biztonságot és védelmet, becsületet és méltóságot. A család köti a házasságokat – a közösség védelme nélkül az egyén semmi. A törzsi vezetők tekintélyét elsősorban az biztosítja, hogyan gondoskodnak törzstestvéreik jólétéről. Az ehhez szükséges eszközöket gyakran a ghazzuból, a kereskedőkaravánok szinte rituális kirablásából teremtették elő. Amit zsákmányoltak, azt felosztották. A fiatalok a ghazzuk során tanulták meg a hagyományos hadviselést.

 

Last day of Hajj

A nagy mekkai zarándoklat pontosan meghatározott rituálé szerint zajlik. Egyik csúcspontja a Kába, az Al Haram mecset udvarán álló legnagyobb iszlám szentség körüljárása. Az egy hétig tartó ceremónia első és utolsó napján a hívők hétszer járják körül a lepellel letakart, magas, négyszögletes építményt, majd igyekeznek megérinteni és megcsókolni a Kába délkeleti sarkába beépített fekete szent követ.

Minai sátorváros

A zarándoklat idején Mekka környékén minden évben fölépül a világ legnagyobb sátorvárosa. A hívő mohamedán számára a hadzs – a zarándoklat az iszlám szent helyre – az egyik legfontosabb vallási parancs.

A karavánok eltűntek már, a sivatag hagyományos hajója, a teve helyett tehergépkocsik, négykerék-meghajtású járművek, repülőgépek közlekednek.

A társadalmi rend azonban a régi. A gazdagság forrása ma az olaj; a jövedelemből a Szaúd család tetszése szerint juttat alattvalóinak. Annyi – legalábbis eddig – mindig jutott, hogy társadalmi feszültségek ne keletkezzenek. Amit az arabok „hagyományos törzsi demokráciának”neveznek, Szaúd-Arábiában ma is valóság. A madzslin, amikor a törzs vezetője találkozik a törzs tagjaival, az alattvalók előadhatják problémáikat, több pénzt kérhetnek, akár igen drága sivatagi kórházi berendezéseket is. A kéréseket feljegyzik, s gyakran teljesítik is. Hogy a megígért összeg egy része baksisként az uralkodó tisztviselőinek zsebébe vándorol, azt nevezhetjük korrupciónak – a korrupciót azonban a Közel-Keleten eleve adottnak tekintik. Ezen kívül az alattvalóknak semmiféle beleszólási joguk nincs a közösség életébe: az uralkodócsalád abszolút hatalommal rendelkezik. A kuvaiti háború alatt ugyan szóba került a rendszer demokratizálása, de az amerikaiak és szövetségeseik győzelme után azonnal meg is feledkeztek róla.

Szerző: Ahmad Ataya

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (362-363. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s