Fiorland Nemzeti Park

Közzétette:

 

 

Új Zéland

Itt van a Földnek az a zuga, ahol a csapadékmennyiséget nem milliméterben mérik, hanem lábban, és évente 6-7 méterig is emelkedhet. Olykor napokon át vastag patakokban zúdul le a víz a hegyekből. Ezek után mondanunk sem kell, hogy a lejtők vékony talajrétegébe kapaszkodó növényzet meglehetősen dús, rendszerint ködbe burkolózik, s rengeteg errefelé a moha és zuzmó. Ezt az áradatot a mindig nyugatról, tehát a Tasman-tengerről fújó nedves szelek okozzák, melyek nekiütköznek az új-zélandi Alpoknak, majd lehűtik a levegőt. Az esővíz humuszban gazdag, a tannintartalom miatt sötét földön zúdul végig. Olyan bőségben ömlik a mély és szűk, egyébként sós vizű fjordokba, hogy állandóan sötét, 40 méter mély felszíni réteget képez. Az élővilág jobbára itt tartózkodik, holott a tenger itt-ott 400 méter mély is megvan. Ez viszonylag meleg, tiszta és csendes zóna.

 

Fiordland National Park

Egy maori legenda szerint a Milford-öblöt a Tu-te-raki-whanoa nevű óriás hasította ki a sziget partjából egyetlen fejszecsapásával. Esős napokon (ez errefelé minimum minden másodikat jelenti) több száz időszakos vízesés zuhog alá az öböl falán, és csak kettő állandó.

Meglepő, hogy megtalálható itt néhány olyan faj is, amely általában csak jóval mélyebben él a tengerben. Van itt például a fekete korallnak mintegy hétmillió telepe; némelyik már 200 éves, és a park vizeinek állománya a legnagyobb a világon. A korall ágai számos állatnak nyújtanak menedéket, többek közt néhány kagylóra emlékeztető pörgekarúnak, amelynek valahogy mintha sikerült volna „elbliccelnie” az evolúciót.

 

Mitre csúcs és Milford-öböl

A Mitre-csúcs és a Milford-öböl éppen békés víztükre. A hegy Mitrára, azaz püspöksüvegre emlékeztette a névadóját. Valójában nem is egy csúcs, hanem öt egymás közvetlen közelében.

A Milford-öbölben (ez nem azonos A velszi bárdokban szereplővel, de arról kapta a nevét – a ford.) található víz alatti obszervatóriumban a látogatók kényelmesen szemügyre vehetik ezt a víz alatti világot. Ez a legnevezetesebb a védett terület 14 szűk tengeröble közül – részint mert csak ezt lehet autóval megközelíteni, de ezt is csak jó időben. Ez a fjord 16 kilométer hosszú, és a meredek falú, látványos, 1690 méter magas Mitre-csúcs tornyosul fölébe. Kevésbé népszerű fjord a 40 kilométer hosszú Doubtful- („Kétséges”) öböl, amely onnan kapta a nevét, hogy felfedezője, James Cook 1770-ben kétségesnek ítélte meg a hajózhatóságát, ezért le is horgonyzott a bejáratánál, a Secretarynek, illetve a Resolutionnak elnevezett szigetek mellett, melyeket a Fiordland partvonalát kialakító gleccserek választottak el a főszigettől, és ma fókák és pingvinek tanyái.

 

Az új-zélandi Dicksonia squarrosa páfrányfa

Az új-zélandi Dicksonia squarrosa páfrányfa is kizárólag ebben az országban terem. Vékony szárán esernyőszerűen nyílnak széjjel az ágak. Gyorsan nő, elérheti a 6 méteres magasságot, és dús aljnövényzete van.

Mivel a környék igen sokáig elszigetelt maradt, és mert a táj zordsága senkit sem csábított nemhogy letelepedésre, hanem még kutatásra sem nagyon, a helyi állatfajok közül nem egy csak itt található meg. Ezekre az őshonos állatokra azonban idővel nagy veszélyt jelentettek a később betelepültek, mint például a hermelin, az őz, az oposszum és a patkány. A szigetek élővilágát azonban az ember megpróbálta rekonstruálni, s ennek keretén belül sikerült Kakapobetelepíteni ide és megvédeni a kakapót, a világ egyetlen röpképtelen papagáját. Él itt még két szintén röpképtelen madár: egyik a takahe, a guvat rokona, amelyet már 1898-ban kihaltnak hittek, ám 1948-ban újra felfedeztek a Te Anau-tó mellett, s ma mintegy 160 példánya él a Murchison- és a Stuart-hegy között; a másik pedig Új-Zéland nemzeti jelképe, a kivi, amelyből mintegy 15 ezer példány él a parkban, de őket nem valami könnyű megpillantani

 

Déli szigeti álfakusz

A déli szigeti álfakusz tud ugyan repülni, de nem szeret. Már csak zárt hegyi területeken él.

 

A park névjegye

  • Hol található: Déli sziget délnyugati csücske
  • Megközelítése: Queenstownból Te Anaun keresztül
  • Területe: 12 ezer km2
  • Alapítva: 1952
  • Állatvilága: medvefóka, hosszúfarkú denevér, horgascsőrű pingvin, nyerges madár, barna és karimáscsőrű réce, búbos vöcsök, nappapapagáj, kea, kivi, vakondgyík
  • Növényzete: bükk, páfrányfa, havasi százszorszép és boglárka
  • Útvonalai: Milford, Kepler, Routeburn (az ország 9 kiemelt útvonalából 3)
  • Éghajlata: nedves és száraz trópusi, monszun
  • Mikor utazzunk: októbertől áprilisig
  • Korlátozások: a kiemelt útvonalak bejárása több napig tart, ezért ajánlatos előre lefoglalni a turistaszállásokat.

    New-Zeeland map

Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (180-183. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s