László Gyula kiállítása

Közzétette:

 

 

László Gyula (1910–1998) tudósra és művészre, az MMA posztumusz tiszteleti tagjára emlékezik a Vigadó Galéria kiállítása, mely grafikáiból, metszeteiből, illusztrációiból, festményeiből és szobraiból mutat be néhányat, fia, László Zoltán válogatásában. A kiállítás egyfajta életrajz: a Széchenyi-díjas régész – akit elsősorban a magyar őstörténet-kutatás kiemelkedő tudású alakjaként ismerünk –, képzőművész páratlan életútjának bemutatását tűzte ki céljául.

 

mma_162_laszlo-gyula-scr

László Gyula (1910–1998) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA

A megnyitón Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke emlékezett László Gyulára, úgy is mint tanárjára, s később barátjára, akik – Barcsay Jenővel és Schrammel Imrével – gyakran ültek össze és vitatták meg a művészettel, törtménelemmel, közélettel kapcsolatos dolgokat. László Gyula 1992 és 1998 között a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi testület tagja is volt, rendszeresen látogatott a Kecske utcai Makovecz-házba, részt vett az összejöveteleken, sokrétű tudását ott is megcsodálhatták. Hangsúlyozta: az MMA minden tőle telhetőt megtesz a jövőben, hogy munkássága ne merüljön feledésbe, kutatásait ma is hasznosítani lehessen – ez a kiállítás is egy ilyen emlékeztető.

Pályafutása során több mint 800 publikációja, könyve, kisebb, vagy nagyobb írása jelent meg, miközben a nagyszentmiklósi kincs, a Lehel-kürt, az ókeresztény leletek, vagy a honfoglaló magyarok használati tárgyai mellett a Kárpát-medence őskori viszonyaival és az újkori művészeti irányzatok fejlődésével is foglalkozott, sőt, kutatásai nyomán új elméleteket is felállított. Ezek közül a leghíresebb a kettős honfoglalás hipotézise volt, mely szerint Álmos és Árpád népe előtt két évszázaddal már éltek magyarok a Kárpát-medencében, akiknek a jelenlétét többek között a forrásokban található onogur elnevezéssel és a griffes-indás leletanyaggal igyekezett igazolni.

Noha László Gyula ezen elmélete máig vitát gerjeszt a történészek és régészek között, szerzőjének megítélése azonban abszolút egységes: a neves tudós már pályatársai és tanítványai körében is köztiszteletnek örvendett, szorgalmát és tudását mindenki elismerte. László Gyula kiterjedten jó kapcsolatban volt a kor értelmiségeivel – Borsos Miklósról, Áprily Lajosról vagy Barcsayról készített portréit e kiállításon is megcsodálhatjuk.

A tárlaton helyet kaptak még könyveihez készült illusztrációi, képzőművészetis aktrajzai, vallási témájú linómetszetei, de családtagjairól készült portréképei vagy két Bartókról készített festménye is.

László Gyula hagyatékát fia, László Zoltán építőmérnök gondozza, aki a kiállítást így foglalta össze:

Megpróbálom legalább néhány szóban, s néhány gondolattal felkelten az érdeklődésüket, s röviden összefoglalni édesapám, László Gyula művészeti tevékenységét. Amit Önök most ezen a kiállításon láthatnak, természetszerűleg csak egy töredéke művészeti tevékenységének, ami a képzőművészet szinte minden ágát felölelte. Hiszen itt – kevés kivételtől eltekintve – csak grafikai és festői munkásságának egy része látható, de készített ő újságfejlécet, színpadi díszlettervet, plakátot, könyvillusztrációkat, rézkarcokat, linó- és fametszeteket, diafilmeket, szobrokat kőből, fából, bronzból, plaketteket, kerámiákat, csontfaragványokat, kifestette a maga László Gyula kiállításakészített bútorokat, nyaralójának zsalugátereit, de készített egy kis szárnyasoltárt is.

Nézzék, nézzük úgy ezeket a rajzokat, festményeket, ahogyan ő is tenné. Meg-megállana, elgondolkodna, hogyan is volt, miért is volt, hogyan született ez vagy az a rajz, festmény. S a lényeg természetesen nem a megfejtésben rejlik, hiszen ehhez az alkotójukat kellene megfejteni, hanem az azon való elgondolásban.

Mennyi minden foglalkoztatta, mi minden gondolkodtatta el. Már főiskolás évei előtt lenyűgözte Bartók zsenije, óriási hatást tett rá ezekben az években Szabó Dezső, a népi írók, jó barátságban volt irodalmunk, képzőművészetünk nagyjaival, előadást tartott a nevezetes 1943-as szárszói konferencián. Könyveinek, írásainak száma jóval meghaladta a 800-at.

A rajz, a festészet volt az, ami egész életét végigkísérte. Nagy vonalakban ezt próbáltuk meg érzékeltetni a kiállítás anyagának összeállításával is, hisz itt van még a kisgimnazista korából való önarcképe, míg az utolsó, a kiállítás lezárásaként, már az élet mulandóságának arcképe.” (László Zoltán)

Jelenczki István Áldom a Teremtőt címmel készített kétrészes portréfilmet László Gyuláról, melyet 2015-ben mutattak be.

Áldom a Teremtőt: a családomért, mestereimért, barátaimért, tanítványaimért, hogy magyarként éltem át az európaiságot és hogy édes anyanyelvünk élt bennem.” (László Gyula)

László Gyula rajzai
Vigadó Galéria
2017. február 7. – március 19.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s