A Serengeti 30 ezer négyzetkilométeres síkságának nagyobbik része (négyötöde) esik Tanzánia, a többi a vele északon szomszédos Kenya területére. Itt járja be hosszú útját, mindig az óramutató járása szerint, egy egész év alatt egymillió gnú, 200 ezer zebra és 400 ezer Grant-gazella. Ilyen méretű vándorlásra nincs másutt példa a Földön, és ezt szerencsére az ember sem akadályozza meg, sőt elősegítette három nagy természetvédelmi park létesítésével. Ezek közül a Serengetibe esik az útvonal legnagyobb része, de jut belőle egy kevés Ngorongoróba, illetve 30 ezer négyzetkilométer a kenyai Masai Marába is.

A fekete orrszarvú Kelet-Afrika öt nagy és veszélyes vadjának egyike (ezek mind megtalálhatók a Serengetiben). A huszadik században ész nélkül folytatott orvvadászat miatt csaknem kipusztult, de a jelek szerint ma már jól halad a visszatelepítése.

Egy másik nagyvadnak, az oroszlánnak a vadászterülete mintegy 10 km sugarú kör.

Fiatal gepárd figyeli a közelben vonuló elefántokat: kívánatos, de kissé nagy falatok! Az állat latin neve, az Acinonyx arra különleges vonására utal, hogy a többi macskával ellentétben nem tudja behúzni a körmét.

A nőstény oroszlánok és kölykeik árnyékban pihennek. A park északi részén több eső esik, így ott jobban növekszik a nagymacskák kedvenc tartózkodási helye, az akácfa.
2010 óta folyik a vita egy főútvonal létesítéséről a Victória-tóparti Musoma és Arusha között, ám ez kettészelné a Serengetit, és bár egyfelől megkönnyítené az áruszállítást Tanzánia belsejéből az Indiai-óceánhoz, másfelől áthatolhatatlan akadályt jelentene az állatoknak, nem jutnának el megfelelő időben a Mara-folyóig, s azon túl a legelőkig.

A park elhelyezkedése
A patások mindenesetre folytatják a vándorlást, mit sem sejtve az őket fenyegető tervekről. Április végén a gnúk és társaik a közelgő szárazság elől először is megtesznek jó 40 kilométert észak felé, nyomukban az akár eleven, akár elhullott prédára leső oroszlánokkal, gepárdokkal, hiénákkal, no meg az odafenn leselkedő keselyűkkel. Május-júniusban a hatalmas csorda északnyugatnak tart, csaknem egészen a Victoria-tóig. Július-augusztusban következik a vándorlás legnehezebb szakasza: az átkelés a Mara-folyón, amely ilyenkor még bővizű a nagy tavaszi esőzések után, és hemzsegnek benne a vérszomjas krokodilok és az ingerlékeny vízilovak.

Gnúk átkelése a Tanzánia és Kenya határát képező Mara-folyón. A rengeteg állat patájának dübörgését az éhes krokodilok már jó előre meghallják, és fenik a fogukat az idei nagy lakomára.

Egységben az erő: a gnúk (és az őket kísérő más patás állatok) tömörülése hathatós védelmet nyújt a ragadozók ellen. Ez az oka annak is, hogy minden nőstény nagyjából egyszerre szül.
A legelésző állatok persze megtorpannak a parton, hogy összeszedjék a bátorságukat a minél gyorsabb átkelésre. Vezérbikáik mutatják az utat, a fiatal állatokat összefogják védekezésül. Ha megvolt az átkelés, jöhetnek Kenya zöld legelői: ez a tulajdonképpeni úti cél, ezért vállalkoztak a hosszú és viszontagságos útra. Itt töltik a szeptembert és október elejét, alaposan teleeszik magukat, ráadásul párzanak is. (Plusz előny, hogy az itteni talaj foszforban gazdag, amire a teheneknek szükségük van a szoptatáskor.)


Novemberben aztán a csorda ismét átkel a Mara-folyón, csak most már a másik irányban, és délnek tart, ahol már elkezdődött a rövidebb esős évszak, és tartani fog egészen decemberben. Az állatok itt, délen maradnak januártól márciusig, és legelik az itteni megújult növényzetet. Minden ilyen nagy körúton elhullik vagy negyedmillió állat, ám a végén, február-márciusban félmillió borjú születik, akik igen gyorsan fejlődnek, és hamarosan ők is 80 km/órás sebességgel tudnak vágtatni, akár a szüleik; egy hónaposan pedig már készen állnak első vándorútjukra.

A park névjegye:
Hol található: Nagyobbrészt Mara, kisebb részt Simiyu körzet
Megközelítése: Arushából
Területe: 14 763 km2
Alapítva: 1951
Állatvilága: oroszlán, párduc, gepárd. petymeg, hiéna, farkas, vadkutya, sakál, lapátfülű róka, elefánt, orrszarvú, kafferbivaly, zsiráf, varacskos disznó, maki, cerkóf, pávián, elefántcickány, kobra, zöld és fekete mamba, strucc, marabu, kb. 500 madárfaj
Növényzete: muhar, kolbászfa, vad füge és datolya, euforbia, balzsamfa, eukaliptusz, fenyőakác, arakfa, kengurufű, Sporobolus ioclados és festivus fű
Éghajlata: trópusi szavanna
Mikor utazzunk: júniustól októberig
Forrás: Elena Bianchi – A világ legszebb nemzeti parkjai (80-85. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739
Képek: Érdekes világ.hu, Pinterest, Wikiwand
