Gaetano Donizetti

Közzétette:

 

 

A bergamói születésű operaszerző rövid életében 72 dalművet írt! Rossini és Bellini mellett a bel canto legfőbb képviselője, a romantikus nápolyi iskola követője. Túl sokat vállalt, ahhoz képes kevés elismerésben részesült, az operaházak máig csak néhány művét játsszák. A szigorú olasz cenzúra miatt többször vándorolt ide-oda Európában. A korabeli közönség elvárta a szerzőktől a hatásos, érzelmes, ragyogó kosztümös tragédiákat (opera seria) és a szellemes vígoperákat (opera buffa), az énekesek pedig a kifejezetten a hangjuknak megfelelő szerepeket. A szegény szerző kénytelen volt mindegyiknek megfelelni. Őt tekintjük Verdi előfutárának.

 

Gaetano Donizetti

Gaetano Donizetti (Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 8.) olasz zeneszerző

 

Donizetti szegény család sokadik gyermeke volt. Simon Mayr tanítványaként került a bergamói zeneiskolába. Azután Bolognában, Velencében folytatta tanulmányait. Egy ifjúkori „férfias kaland” következtében akkor még gyógyíthatatlan szifiliszt kapott. Vérbajával megfertőzte ifjú feleségét, Virginia Vasellit is, aki emiatt a magzatait elvetélte. Az említett két olasz városban 1817-18-ban mitológiai tárgyú operákat írt Rossini nyomdokain. Hiába akadt támogatók, mecénások sora, a rossz szövegkönyvek vagy az énekesek felkészületlensége miatt a művei sorra megbuktak. Első sikerét 1830-ban aratta a Boleyn Annával. Párizs és London is ünnepelte az új, romantikus olasz zenét, bár a hallgatóságot eléggé megosztotta a Bellinivel való versengése.

Első maradandó sikernek bizonyult az 1832-ben született, a nápolyi San Carlo operában bemutatottSzerelmi bájital című vígoperája Felice Romani librettójával. Ezután már képtelen volt teljesíteni a rengeteg felkérést. A cenzorok minden szövegkönyvet ellenőriztek, Donizetti műveinek szövegeit botrányok, betiltások követték. 1835-ben Walter Scott regényéből (A lammermoori nász) S. Cammarano készített librettót. A nápolyi bemutató világsikert hozott, máig a dalszínházak kedvence aLammermoori Lucia. 1837-ben meghalt a felesége és újszülött fia. A zeneszerző bánatában Párizsba ment, ott  1838-ban Az ezred lánya, 1841-benA kegyencnő, 1842-ben a Don Pasquale aratott fényes sikert.

1842-ben Bécsbe utazott a király és Metternich herceg meghívására. A Kärtnertheaterben előadták egy művét, de a siker elmaradt. 1845-ben Donizetti állapota rosszabbodott, lázak, fejfájások, dührohamok gyötörték. Visszatért Párizsba, ahol a francia akadémia levelező tagjává választotta. Elméje hamar megzavarodott, és miután az utcán rosszul lett, szanatóriumba szállították. Rokonai 1848-ban szülővárosába, Bergamóba vitték meghalni. Élt 51 évet. Rövid élet, túl sok opera…

 

Szerelmi bájital

Szellemes kantilénákkal tűzdelt vígopera Felice Romani verses szövegkönyvére 1832-ből. Donizetti mindössze két hét alatt komponálta hozzá a zenét. A bemutató Milánóban, Nápolyban és Párizsban is sikeres lett. A két felvonás két és fél órás, halott nincs benne. Egyesek szerint a Trisztán-legenda paródiája.

A történet:

Adina éppen a Trisztán-legendát olvasgatja – már az is szép, hogy egy nő a 19. század elején olvasni tud! Elképzeli, hogy milyen lehet a bájital. Nemorino, a parasztfiú csodálja a lányt, de nem egyedül, a másik csodálója a nagypofájú katona, Belcore. A korabeli természetgyógyász, Dulcamara – nem lévén pszichoanalízis – a városka piacán kínálgatja a népet mindenféle varázsszerrel. A parasztlegény utolsó fillérjeit adja a bájitalért, hogy meghódítsa Adinát. Az üvegben lévő jófajta bordói bor ugyan nem segít rajta, de feloldja a gátlásait. Adina Belcoréval a kocsmába tart…

A II. felvonásban Adina és Belcore láthatólag a kézfogójukat ünneplik. Nemorino megint rohan a füves-emberhez, hogy újabb italt szerezzen, de mivel több pénze nincs, beáll katonának Belcore seregébe. Visszatér a kocsmába, ahol a lányok már a pletykákból megtudják, hogy Nemorino tetemes pénzt örökölt a nagybátyjától. Adelina is „szagot kap”, és rögtön meglágyul a szíve a fiú iránt. Megtörtént a csoda! Dulcamare bájitala tehát használt, a jó reklám által a csaló ügyesen meg is gazdagodik. Mindenki boldog, a hallgatóság örülhet a mások szerencséjének.

 

Lammermoori Lucia

A koloratúr szopránok kedvence, az énekesnői pálya koronája Lucia szerepe. Itt lehet csillogni-villogni az áriákban. A rendkívüli teljesítményt kívánó operát a későbbiekben többször igazították a főszereplő hölgy hangjához. Előre bocsátjuk, hogy a két és fél órás, három felvonásos mű végeredménye három hulla, ezekből kettő a színpadon múlik ki. A történet legelejének véres történetét nem látjuk, csak a következményeit.

A történet:

1669-ben Skócia zavaros történelmében az Ashton család kiirtja a Ravenswood családot, bár utóbbinak egyetlen tagja, Edgár megússza a dolgot, elrejtőzik a várromok alatt. Lucia Ashton a parkban sétálgat, és találkozik az ellenséges famíliából származó Edgárral. Nem elég, hogy beleszeret, de el is jegyzik egymást, titokban gyűrűt váltanak, örök hűséget esküsznek egymásnak. Ashton őlordsága megneszeli a dolgot, és menten férjhez akarja adni a kormányváltás után kegyelt Arthur herceghez. Lord Ashton elfogja Edgár leveleit, és azt hazudja a húgának, hogy a vőlegénye külföldön megnősült.

A II. felvonásban gyorsan nyélbe ütik az esküvőt, Lucia aláírta a házassági szerződést, amikor beront Edgár. Azt hiszi, megcsalták, Lucia arcába vágja a gyűrűt. Az esküvő folytatódik, mintha mi sem történt volna.

A III. felvonásban Lord Ashton párbajra hívja ki Edgárt – másnapra. A nászéjszakára érkező Arthurt azonban Lucia leszúrja, számol be a tényről Raimond atya, a lány nevelője. A véres tőrrel a kezében megjelenik Lucia, itt következik a híres „őrülési jelenet”, a szépséges ária, s annak végén a lány magát is ledöfi. A vendégsereg egyből indulhat a temetőbe, ott várja Edgár, és amikor megtudja, mi történt, magával is végez.

Donizetti 1835-ös operáját a magyar Nemzeti Színház 1836-ban mutatta be, majd az Operaház 1885-ben. 2003-ig gyakran műsoron volt, 456-szor játszották. 2016 végén újra elővették az olasz melodrámát. Megerőltető volta miatt kettős női fő-szereposztásban.

 

Don Pasquale

Angelo Anelli szövegkönyvére született vígopera. 1842-ben mutatta be óriási sikerrel a szellemes áriákkal és duettekkel tűzdelt művet.

A történet:

Röviden: Don Pasquale örül, hogy asszony jön a házhoz, másodszor örül, hogy megszabadulhat tőle.

Az első felvonásban a 70-es éveit taposó agglegény, Don Pasquale nősülni készül. Segítségére siet háziorvosa, Malatesta, és a saját húgát mutatja be neki. Azt állítja a lányról, Norináról hogy zárdában nevelkedett, szende szűz, holott csinos özvegyasszony. Ugyanakkor szövetkezik Don Pasquale unokaöccsével, Ernestóval, csak éppen elfelejti a cselről az ifjút értesíteni. A Don a jó hírre máris kitagadja unokaöccsét a gazdag örökségből, mire az világgá akar menni.

A mások részben Norina, az ara megjátszott szerénységgel érkezik a házba hamis tanú és jegyző kíséretében, így összeadják az új párt. A fiatalasszony azonnal sárkánnyá válik, drága ruhákat, kalapokat, fodrászt rendel, sőt, parancsolgatni kezd a Donnak.

A harmadik felvonásban Norina új cselédséget fogad, „férje” vagyonát drága holmikra pazarolja, majd egyedül indul az operába. Amikor a Don kérdezi, hová megy, még egy pofont is leakaszt tőle. Az elkeserítő ruhaszámlák között egy cetlit talál, amelyben Norina randevút kér Edgartól. A Don utána lopózik a doktorral. Mindenki leleplez mindenkit, a Donnak tudomásul kell vennie, hogy az esküvő csak vicc volt, de már nem is bánja. Inkább nyugalomban szeretné tölteni öreg napjait. Kénytelen-kelletlen beleegyezik Ernesto és Norina igazi frigyébe.

Dobi Ildikó – EuroAstra

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s