Székely életek – Felvinczi Györgytől Kiss Manyiig

Közzétette:

 

 

Felvinczi György (kb. 1650-1715), aki Tordán és Kolozsvárott az unitárius kollégiumban tanult, egy ideig a torockai iskolában tanítóskodott. 1671-ben visszatért a kolozsvári kollégiumba, hogy ott egy évig tanárként működjék. 1689-ben „Igen szép história” címmel bibliai történetet írt, majd Pluto és Jupiter villongásáról egy operaszerűen énekelhető színdarabot 1693-ban. A következő évben egészségügyi könyvet adott ki, magyar és latin szöveggel. Verseket is írogatott. Többféleképpen próbált szerencsét, színjátékra is kért engedélyt. Lipót császártól 1696-ban meg is kapta. A hagyomány szerint színpadként hiut (padlást) használt, amelynek elejét nyilván kibontották és a közönség az utcáról nézhette az előadást. Ez volt az első kísérlet Erdélyben hivatásos színészet fenntartására. Egyes színháztörténészek Felvinczit az első magyar színigazgatónak, mások az első magyar opera írójának tekintik.

Magyarországon 1790-ben alakították meg az első magyar színtársulatot. Erdélyben a háromszéki Haralyból a Torda melletti – és hasadékáról szintén nevezetes Túr faluba származott család négy gyermeke kezdeményezett 1790-ben színtársulat alakítást. 1792. november 11-én volt a Fejér János vezette társulat első előadása, amelyen Fejér István, Sándor Kótsi Patkó Jánosés Róza is részt vett. 1793-ban tsi Patkó János lett a színtársulat vezetője. A székely testvérek ugyan jórészt kiléptek a társulatból, de az 1777-ben született Fejér Róza, aki tehetségesen énekelt, ott maradt és 1795-ben Kótsi Patkó János felesége lett. A házaspár 1808-ban vonult vissza a színészettől és Róza három évre rá meg is halt. Aranka György írta róla: „Szívnek és jó íznek, ki valál hív tiszta barátja, téged a szép emlék fognak könyvezni sokáig.”

Az első magyar komikus színész a gidófalvi születésű jancso_pal_komikusJancsó Pál (1762-1845) volt. A nagyenyedi kollégiumban tanult, Nagyszebenben kántor, Marosvécsett tiszttartó volt. 1792-től 1836-ig szerepelt Kolozsvárott. Legtöbbet sírfelirata mond: „Jancsó Pál jeles színész nyugszik itt. Úttörő volt s élte tapsok közt folyt, s habár különcz és kedélye mogorva volt, a színpadon bohózatokat vitt, a bús magyart felderítette. Csak egyszer szomorította meg hazáját, midőn elhagyta a színpadi pályáját s küzdelem teljes életét bevégezte.”

Laborfalvi Benke József (1781-1855) a háromszéki Kálnokon született; színész volt és színdarabokat fordított. Miskolcon színigazgató lett, majd az ottani leányiskolát vezette. Az ő, már Miskolcon született lánya volt Benke Judit, akit Laborfalvi Róza színpadi néven ismernek (1817-1886). Már 16 éves korában fellépett. Az akkor Budán működő színházban eleinte még a régi éneklős és szótagnyújtó stílusban játszott, de ettől az elavult játékstílustól hamarosan megszabadult. Ifjúkori szerelme volt az a Lendvay Márton, aki az első szót mondta a Nemzeti Színházban, Árpád szerepében; leánya tőle származott.

barabas_portrait_of_roza_laborfalvi_1854Laborfalvi Róza 1837-ben a Nemzeti Színházban tragikai szerepkört kapott. Szép hangja, jó alakja, nagy felkészültsége jelentős sikereket hozott. 1848-ban feleségül ment a nála hét évvel fiatalabb Jókai Mórhoz, aki emiatt Petőfi Sándorral és saját családjával is összekülönbözött. A családi viszály végül elsimult, az öreg Jókainé megkedvelte menyét, ami érthető is, mivel Laborfalvi Róza úgy mentette meg császárpárti üldözői elől, hogy szekéren, álruhában áthajtott az orosz vonalon, majd férjét Tardonán bújtatta még jó ideig. A színpadtól teljesen visszavonult s csak jótékony célú előadásokon lépett fel néha-néha. Felesége hatására Jókai nem egy székely tárgyú elbeszélést írt: „Székely asszony”, „A székely adott szava”, „Az istenhegyi székely leány” címmel. Laborfalvi Rózát élete utolsó éveiben nehezen viselt betegség gyötörte.

Szakács Andor
Szakács Andor
(1865-1924) Étfalván született és a budapesti Színművészet Akadémián tanult. 1887-ben Kolozsvárott kezdett szerepelni, ahová pályája végén visszatért, miután mint jelentős Shakespeare-színész végigjárta Aradot, Nagyváradot, Miskolcot, Szabadkát, Temesvárt, Debrecent, Pozsonyt, Fiumét.

Szacsvay ImreSzékely származású volt Szacsvay Imre (1854-1939), aki Irsán született és a magyar klasszikus színjátszás legjelentősebb alakjai közé tartozott. Legtovább, működése kezdetén, Kolozsvárott játszott, de 1884-ben meghívták a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek 1909-ben örökös tagja lett. Szerepeit mélyen átélte. 1913-tól 1924-ig a Színiakadémián tanított.

A következő székely színésznemzedék jeles tagja volt Tompa Sándor (1903-1969), aki Kézdivásárhelyt született és egyszerre tanulta ki az orvosi és a színészi mesterséget. Színpadra először Kolozsvárott Tompa Sándorlépett: 1945-től a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Sokat szerepelt mint karakterszínész a rádióban is. Nem egyszer játszott együtt a háromszéki származású székely Kiss Margittal (1911-1971), aki Magyarlónán született és Kiss Manyi néven vált ismertté. Kolozsvárott végezte tanulmányait, fiatalon lett az ottani színház tagja. 1933-ban lépett fel először Budapesten, de itt nem könnyen tudott szerephez jutni. Vidéki színházaknál való működése után 1935-ben a budapesti Royal Színházban egy szerepben beugróként jutott hírnévhez. A Fővárosi Operettszínházban kapott szerepei révén lett Budapest kedvence. Legnagyobb sikerét 1940-ben, Eisemann Mihály „Fiatalság bolondság” című operettjében aratta. A második világháború után a Vígszínházban, a Kamara kiss_manyiVarietében, a Művész Színházban, a Magyar Színházban, a Madách Színházban szerepelt. A kabarétól, énekes szerepektől kezdve a klasszikus drámáig terjedtek alakításai. Több mint 100 filmben is szerepelt. Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Csehov, Molière, Gogol darabjaiban játszott, de Kodolányi „Földindulás”-a és Anna Frank szerepe sem volt idegen tőle. 1954-ben Jászai-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-ben Érdemes művész, 1964-ben pedig kiváló művész lett. Kedves egyénisége, bája, rátermettsége széles körben tette igen népszerűvé.

A székely színészeknek csak egy szűk körét említettük meg itt, de ebből is megnyilvánul, hogy mennyi kezdeményező készség és milyen sok tehetség rejlik e körben.

Forrás: Balás Gábor – A székelyek nyomában (363-366. oldal) Panoráma, 1984 ISBN 963 243 253 3 ISSN 0133-7327

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s