Székely életek – Aranka György

Közzétette:

 

 

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Aranka György író

Aranka_György_1800Zágoni családból származott. Apja (ugyancsak György) Marosvásárhelyt és Nagyenyeden végzett tanulmányai után a genfi egyetemre járt, Marosvásárhelyt és Széken volt református pap, majd 1765-től, két év múlva bekövetkezett haláláig, erdélyi református püspök volt. Az ifjabb György, a család Széken való letelepedése után itt született 1737-ben. Ő is Marosvásárhelyt és Nagyenyeden végezte iskoláit és a marosvásárhelyi királyi táblánál lépett hivatalba; itt 1796-ban kinevezték assessorrá (székülővé). Mind életvitelében, mind felfogásában a felvilágosodás embere volt.

A felvilágosodás tanítása szerint igazi nemzeti kultúra csak a nemzet nyelvén alakulhat ki. Magyarország esetében a nemzeti nyelv létrejöttének kettős akadálya volt: nemcsak a latint, hanem a német nyelvet is ki kellett szorítani. A latin akkoriban a hivatal és az oktatás terén a tanult rétegeknek szinte második anyanyelve volt. A németet pedig II. József, aki éppen a latint akarta megszüntetni, a hivatalokba és az iskolákba a Monarchia egységes nyelveként kívánta bevezetni.

Bessenyei, Dugonics, Baróti Szabó Dávid és társaik próbálkoztak ugyan nyelvújítással, de csak itt-ott figyeltek fel rájuk. A szervezett mozgalmat az első magyar nyelvű újság, a “Magyar Híradó” megjelenése indította útjára 1780-ban. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott szinte elsőként Erdély magyar nyelvű értelmisége, midőn 1791-ben, Aranka György kezdeményezésére, megalakította az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot. A Társaság titkára Aranka György lett. Kapcsolat-teremtésre kiválóan alkalmas adottságai révén a korabeli Erdély szellemi életének szinte valamennyi jelentős személyiségével összeköttetésben állt; kapcsolatot teremtett a szászokkal is. Élénk érdeklődéssel kísért minden szellemi tevékenységet, eredményt, “Summázta” például Fogarasi Pap József díjnyertes filozófiai munkáját, noha inkább “eretnekség”-nek, semmint tudománynak tartotta. 1792-ben megszervezte a Régi Kéziratok Társaságát. Jelentős érdeme, hogy összegyűjtötte a csak kézíratban fellelhető műveket s időrendben lajstromozta őket. Aranka maga is gyűjtött kézíratokat.

Bár a Nyelvmívelő Társaság dolgozni kezdett, a bécsi udvar nem adott működésére engedélyt s így 1806-ban fel kellett oszlatni. Fennállásának tíz-egynéhány éve alatt azonban sok szép és hasznos elképzelés, terv született: Gyűjteményes ház, Nemzeti Könyves Ház stb. Megvalósításukra sajnos nem kerülhetett sor.

Igen értékes Aranka széleskörű levelezése (1785-1817 között. Minden jelentős erdélyi és magyarországi tudóssal kapcsolatban állt. Fennmaradt leveleinek egyikében, amelyet hűséges barátjának Fekete Jánosnak írt, így szólt a Nyelvmívelő Társaság s a többi terv meghiúsulásáról: “Szegény felvilágosodás, kevés ideig tarta a te napod. Fekete ruhák indultak bevonni a te egedet! Légy vigasztalással barátom, nem éjszaka ez, csak sötét fellegek és majdan elmúlnak. Jótevőd legyenek a sötétség rövid órái és rövid ideig tartók!” Aranka György nemcsak nyelvművelőként, kulturális mozgató erőként tett szolgálatot hazájának, ő maga is írt verseket, és fordított nem egy művet franciából és németből.

Mint a felvilágosodás híve, részt vett a korára jellemző szabadkőműves mozgalomban. Sok jeles kortársával, pl. Pálffy Károllyal, Ráday Gedeonnal, Bánffy Györggyel, az erdélyi felújulás vezérével, neves literátorokkal, mint Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Batsányi János, Dayka Gábor stb. tagja volt a humanitás szellemétől áthatott szabadkőműves páholynak. Ennek jelentősége leginkább abban állott, hogy egyesíteni tudta a különfAranka_György_Marosvásárhelyéle társadalmi osztályokhoz és felekezethez tartozókat.

Aranka György élete utolsó 15 esztendejében visszavonultan élt és bölcseleti tanulmányokkal foglalkozott. Ismeretséget kötött Sípos Pál tudós matematikussal és filozófussal, és később leveleztek is egymással. Arankát, aki már túl járt a 60. éven, akkoriban az elmúlás, az emberi sors s hallhatatlanság kérdései foglalkoztatták. Sípos válaszul küldött, túlzottan elvont filozófiai fejtegetéseit azonban Aranka nem igen értette, s így ez a kapcsolat abbamaradt.

Aranka György 80 éves korában, 1817-ben halt meg.

Szerző: Balás Gábor – A Székelyek nyomában (294-297. oldal) Panoráma, 1984 ISBN 963 243 253 3 ISSN 0133-7327
Illusztráció: Aranka György portréja (1800 körül), Aranka György szobra Marosvásárhelyen (Wikipédia)

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s