Bajor-erdő és Šumava Nemzeti Park

Közzétette:

 

Németország, Csehország

A Bajor-erdő lett 1970-ben az első német nemzeti park. „Adjuk vissza a természetet a természetnek” jelszóval, mivel ez volt a legnagyobb összefüggő erdőség az Atlanti-óceán és az Urál között. 1990-ben már veszélyben forgott a szúk tömeges támadása miatt, melynek a magasabb részen sok fa áldozatául esett. Azóta hosszú és heves viták után sikerült kijelölni azt a védőzónát, ahol irtani kell ezeket a kártékony rovarokat, míg a terület közepének érintetlennek kell maradnia. Az erdő pedig újjászületett a szúk által hátrahagyott szerves hulladékon.

 

Baumwipfelpfad Bayerischer Wald

Tojás alakú kilátó vezet a fák koronái fölé a Bajor Nemzeti Park erdejében.

A német Bajor-erdő és a cseh Šumava ugyanannak a hegységnek a két neve, de a határ két oldalán külön-külön nemzeti parkot képeznek. Az alapvetően gneiszből (itt-ott gránitból) álló hegység nemcsak Németország és Csehország határa, hanem egyben vízválasztó a Duna és az Elba vízgyűjtő területe között – a Šumavában ered az utóbbinak a legnagyobb mellékfolyója, a Vltava (magyarosan Moldva). Ősi kőzeteit a gleccserek erősen átformálták a jégkorszakban, ezért inkább szelíd lankák, a hosszúkás és kerekded hegyek jellemzik, melyek nem haladják meg az 1400 méteres magasságot.

 

farkas

A 20. század közepére a hegységből kipusztultak a farkasok, és veszélyességük miatt nem akarták őket visszatelepíteni. Pedig fontosak a biológiai egyensúly fenntartása végett, és időnként spontán meg is jelenik itt, ahol a gímszarvas természetes ellenségek híján túlzottan elszaporodhatna.

A talajnak általában igen alacsony a tápértéke, mivel az alapot képező kőzetek csak lassan mállanak, meglehetősen savasak, és nátriumban, kálciumban és magnéziumban szegények. Ráadásul az átlagos hőmérséklet igen alacsony (csupán 2-40C) és évente hét hónapon át hótakaró fedi az erdőt, ehhez képest tulajdonképpen dús itt a növényzet, ami az elkorhadt fáknak köszönhető. A magasabb részeken a fiatal lucfenyők nem képesek magukat átküzdeni az erdei sédbúza vagy a lengefű vastag takaróján, ezért inkább a korhadó anyagban eresztenek gyökeret. A korhadást segíti elő a rengeteg gomba is, melynek mintegy 1300 faja él itt, köztük az igen ritka Antrodiella citrinella. A fák pedig 50 méter magasra is megnőnek. Míg a sötétszürke vagy fekete podzol talajú fenti erdőkben a lucfenyő dominál, itt-ott egy juharfával vagy berkenyével, a 700-1150 méter közötti magasságban a barna talaj humuszban gazdagabb, így változatosabb növényzet is megél rajta. Itt a bükkfa dominál, de osztozik a területen a jegenye- és lucfenyővel, melyek szokatlanul bőven teremnek itt a 20. század első felének a tűlevelűeket előtérbe helyező erdőgazdálkodás miatt.

 

brown bears hiúz

Barnamedve bocsaival. A Lusen- (csehül )Luzný hegy környékén külön rezervátumot jelöltek ki a hegység ragadozói: a medve, a hiúz és farkas számára; Az elmúlt húsz évben sikerült visszahozni a parkokba a hiúzt: a nyolcvanas években az akkori csehszlovák kormány 18 példányt telepített át a Kárpátokból a Šumavába. Ez a ragadozó akadályozza meg az őzek túlzott elszaporodását.

Alapvetően kétféle erdőt különböztethetünk meg az elterjedtebb mészkerülő bükköst (az aljnövényzetben két-három szittyófélével), illetve a kisebb szubmontán bükköst, melyben nemcsak több a virágos növény, hanem előfordul benne juhar, hegyi szil, hárs, kőris, tiszafa és vadcseresznye is. A 700-900 méter közötti vizenyős völgyek agyagos talaján a lucfenyő gyakori társa a nyírfa, az éger és a fűz. Figyelemre méltó a mohák sokfélesége: 490 fajuk fordul itt elő. Meg kell még említenünk a sokcimpájú holdruta nevű igen ritka, veszélyeztetett harasztfélét.

A parkok névjegye

Hol található: Bajorország illetve Dél-Csehország
Megközelítése: Deggendorfból a német, Vimperkből a cseh oldalon
Területe: 242 km2 a német, 680 km2 a cseh oldalon
Alapítva: 1970 (Németország), 1991 (Csehország)
Állatvilága: dunai galóca, kuvik, uhu, harkály, siketfajd, császármadár, medve, farkas, hiúz, bölény, gímszarvas, tarantula
Növényzete: fogasír, hegyi füzike, sás, korpafüvek
Útvonalai: fából ácsolt erdei felüljárók a Bajor-erdőben
Éghajlata: kontinentális, hűvös nyarakkal
Mikor utazzunk: nyáron

Forrás – Elena Bianchi: A világ legszebb nemzeti parkjai (44-47. oldal) Corvina Kiadó 2016 ISBN 9789631363739

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s