A pannonhalmi apátság

Közzétette:

 

1210 körül – 1224 körül

A pannonhalmi bencés apátság első templomát még Szent István korában építették, majd 1137-ben újra felszentelték. Mai épülete a korábbi falak megtartásával Uros apát építkezéséhez köthető, mely 1210 körül kezdődött és 1224-ben szentelték fel; egyes vélemények szerint a munkálatok még ezután is folytatódtak. Az új templom megtartotta a mellékhajófalakat, a mellékszentélyek egyenes záródását és a nyugati apszist; a mai egyenes záródású főszentély és alatta a háromhajós csarnokkripta előzménye azonban nem ismert. Újonnan készültek a támaszok, a tervváltozás után kialakított boltozat (a főhajóban hatsüveges, a mellékhajóban keresztboltozat), és a korábbi nyugati kripta helyén egy karzat, Uros apát koncepciója a hagyományok megőrzését párosította a korszerűséggel.

 

pannonhalmi apátság harangtornya

Az 55 m magas harangtorony. Mellette és alatta bejárat a bazilikába

pannonhalmi bencés apátság

A bazilika belülről, a 2012-es átépítés előtt

Az újabb kutatások szerint a XVIII. századi építkezések négy fázisra bonthatók. Az elsőben készült az altemplom, a főszentély és részben a keleti oldal összetett pillérei. Ennek a fázisnak az oszlopfői a hazai kora gótikus hagyományokból vezethetők le (Esztergom, Pilis, Zirc, Kalocsa).

A következő pilléreket és a főhajó gádorfalát már egy másik műhely készítette. Olyan jelek mutatják ezt, mint a támaszok megváltozott lábazati és párkányformái. Még világosabban tükrözi a műhely eredetét az oszlopfők kialakítása, melyek szárazabb, merevebb, késő román formái német területekről (Ebrach, Bamberg, Maulbronn) származhatnak.

Egy harmadik műhelynek tulajdonítható a déli mellékszentély diadalívén alkalmazott fejezetcsoport. Ennek stílusát már a klasszikus gótika formavilága határozta meg.

 

Pannonhalmi bencés apátság kerengője

A kerengő

Pannonhalma, Porta Speciosa

A Porta Speciosa

E műhely fő műve a kerengőbe nyíló déli kapu, a Porta Speciosa volt, vörösmárvánnyal váltakozó, aranyozott faragványaival, archivoltjának finoman áttört növényi díszítésével, emberfőivel. E műhely legközvetlenebbül a reimsi székesegyház északi kereszthajójának formáihoz kapcsolódik, ezáltal a klasszikus gótikus stílus hazai úttörőjének tekinthető.

 

Írta: Szakács Béla Zsolt
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (58-59. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

Képek: Wikiwand

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s