Három földrész száműzöttje

Közzétette:

 

 

Benyovszky Móricot XV. Lajos, francia király bízta meg egy önkéntesekből toborzott expedíció vezetésével Madagaszkáron kereskedelmi telep létesítésével

Már életében végletes vélemények kereszttüzében állt: szabadságharcos, rettenthetetlen hős, száműzött, vakmerő kalandor, zseniális szervező-e, avagy aranyszájú hencegő, sőt szélhámos? Megítélésében az okozott gondot, hogy rendkívüli körülmények között tanúsított magatartásából, alkalmi reakcióiból tartós, olykor egész életére érvényes következtetéseket vontak le.

A mai Szlovákiához tartozó Nyitra megyében, Verbón, arisztokrata családban jött világra Benyovszky Móric1741-ben. A kor szokásaihoz igazodva fiatalon katonai pályát választott, s ígéretes előmenetelnek nézett elébe. A családi viszályok következtében rokonai kizárták az örökségből, lengyelországi távollétét felhasználva. Visszatértekor fegyveresen kívánt érvény szerezni jogainak, amit ellenfelei lázadásként állították be a császári udvarnál. Mária Terézia megfosztotta birtokaitól, és száműzetésbe kényszerítette. Benyovszky Lengyelországban telepedett meg, s katonaként küzdött a lengyel fegyveres erők tagjaként az orosz megszállók ellen. Több ütközetben vett részt, Stanisławów mellett az orosz csapatok fogságába esett. Az előkelő foglyot Kijevbe, majd Kazanyba kísérték. Sikerült megszöknie, de Szentpéterváron elfogták, és 1769 novemberében Kamcsatka felé indították útnak. A szibériai száműzetés akkoriban életre szóló elszakadást jelentett a szülőföldtől és a családtól.

A fegyenctelepen a foglyok viszonylagos szabad mozgása ellenére szörnyű állapotok uralkodtak. A Kamcsatkán pusztító feketehimlő-járvány a ritkán lakott területen több mint hatezer áldozatot követelt. Az Oroszországból küldött élelmiszer-szállítmányokat útközben kifosztották. A szűkös körülmények között tengődő foglyok számos természeti csapástól szenvedtek. Valamilyen ismeretlen okból a halak is elkerülték a kamcsatkai partokat. Eddig ez jelentette a fő élelmiszerforrást. Az éhínség iszonyatos indulatokat váltott ki.

Az emberek feldaraboltak és megfőzve megettek minden állatbőrt, illetve bőrből készült ruházati és háztartási cikket, cipőtalpat, nadrágszíjat. Végül kényszerhelyzetükben elfogyasztották a kutyákat, a dögöket, és ami a legiszonyatosabb, éhen halt családtagjaik testét is megették. Ebben a szörnyű helyzetben az életben maradás egyetlen esélyét a szökés jelentette. Benyovszky 1771 áprilisában felkelést robbantott ki, s egy birtokába került hajón társaival együtt elhagyta a fegyenctelepet.

A Szent Péter nevű hajón vitorlát bontó lázadók Benyovszky vezetésével indultak útnak, érintve a japán partokat. A hajón tartózkodó fiatalok és öregek, nők és férfiak, oroszok, németek, aleutiak, koreaiak érzéseit egyetlen szándék kötötte össze: megszabadulni abból a földi pokolból, ahová a sors vetette őket. A hajón nem volt könnyű a rend fenntartása. Eredetileg Maxim Csurin kapitány látta el a parancsnoki teendőket, de valójában a több nyelven kiválóan beszélő Benyovszky irányított.

Benyovszky eljutott a Kuril-szigetekre, s ő volt az első magyar, aki Tajvanon, a hajdani Formosa szigetén partra lépett

A menekülők Amerikába készültek. Érintették a Kamcsatka félsziget legdélibb pontját, a Lopatka-fokot, majd északkeletnek fordulva Bering- és a Szent Mathet-szigetek érintésével jutottak el az aleuták borongós, ködbe burkolódzó festői szigetláncához. A szigetek közti szoroson, az Unimak-sziget melletti átjárón hajóztak ki a Csendes-óceánra. Két évszázad távlatából nagyon nehéz az érintett szigetek pontos földrajzi azonosítása. Benyovszkyék hajója máig ismeretlen okok miatt irányt változtatott, s a hőn áhított Amerika helyett visszafordult Ázsia felé. Benyovszky eljutott a Kuril-szigetekre, s ő volt az első magyar, aki a mai Tajvanon, a hajdani Formosa szigetén partra lépett. A tajvani történészek ma is számon tartják a magyar felfedező látogatását, igaz tévesen lengyel utazóként írnak róla.

A kamcsatkai menekülés a portugál Makaón ért véget, ahol sárgaláz tizedelte a megfáradt, megfogyatkozott csapatot. Tizenöt ember, köztük Csurin kapitány is meghalt a járványban. A sok idegfeszültség megviselte a menekülőket. Az út közös folytatása lehetetlenné vált. Benyovszky a hajót minden felszerelésével eladta a makaói kormányzónak, s két bérbe vett francia hajón útnak indult Európa felé. Hazatérni nem akart, így került Párizsba, ahol kitűnő nyelvtudásának, jó megjelenésének, meggyőző fellépésének köszönhetően fogadták a francia királyi udvarban. A Tengerészeti Minisztérium államtitkára, Debojnes javaslatára XV. Lajos megbízta Benyovszkyt egy önkéntesekből toborzott expedíció vezetésével egy madagaszkári telep létesítésével.

 

Hermione francia hajó

 Ehhez hasonló hajókkal közlekedtek akkoriban a franciák, és minden más hajósnép is

Benyovszky 1773 tavaszán indult, s csaknem féléves utat követően, szeptember 21-én érkezett meg a mai Mauritius szigetére. Néhány heti szervezést követően még az év decemberében jutott el a madagaszkári Antongil-öbölbe. Összehívta a környék malgas főnökeit, s tájékoztatta őket arról, milyen előnyökkel járhat számukra egy kereskedelmi telep alapítása. Az általa létrehozott fő telep, Louisburg vált a francia terjeszkedés kiindulópontjává. Benyovszky kikutatta a környező partvidéket, felderítőket küldött Nicolas Mayeur kapitány vezetésével a sziget ismeretlen belsejének feltárására. Nem sokkal később egy második expedíciót is szervezett, melynek során a keleti partvidéken több kikötőt, raktárt és kisebb erődöt építettek. Eljutottak Madagaszkár legészakibb pontjáig, s a felfedezőutak révén a sziget teljes földrajzi feltárása megtörtént. A Mayeur vezette expedíciók értékes híradásokat hoztak Antsirabe és Betafo környékéről.

 

Baobab fák

Baobabfák, Madagaszkár jeképei

A sok megpróbáltatással járó madagaszkári esztendők után Benyovszkynak nem sikerült teljes egészében francia fennhatóságot kiterjesztenie a távoli trópusi szigeten. A nagy ambíciók megtörtek a kegyetlen valóságon. A kecsegtető ígéretekben reménykedő Benyovszky olyan jelentéseket küldött a francia udvarba, melyek alig-alig tükrözték a tényleges helyzetet. Louisbourg nem vált virágzó várossá, az áskálódó gyarmati tisztviselők intrikái következtében Benyovszky elvesztette megbízói bizalmát. 1777 elején Benyovszky visszatért Párizsba, madagaszkári gyarmatalapításra próbált rábeszélni több befolyásos udvari személyiséget, de törekvése nem járt eredménnyel, a franciák a továbbiakban már nem támogatták.

 

Rue Benyowski - Madagascar

Benyovszky utca Madagaszkáron

A bajor örökösödési háborúban II. József oldalán vett részt, majd érdemei elismeréseként grófi címet kapott, de nem sokkal később ezredesi rendfokozattal megvált az osztrák hadseregtől.

1779-ben csatlakozott az Anglia ellen küzdő amerikai haderőhöz

Benyovszky nem látott jövőt Európában, Casimir Pulasky gróffal való találkozása érlelte meg elhatározását, hogy az Újvilágban próbáljon szerencsét. Philadelphiában 1779 nyarán csatlakozott a függetlenségért küzdő, Anglia ellen harcoló haderőhöz. Az amerikai kongresszus mindent megtett, hogy megszabaduljon Nagy-Britannia függőségétől. Benyovszky így kerülhetett kapcsolatba George Washingtonnal és az Egyesült Államok párizsi nagykövetének, Benjamin Franklinnak – a környezetével.

Benyovszky felajánlotta szolgálatait az amerikai forradalom tábornokának, Horatio Gates-nek, de nem sikerült elnyernie bizalmát. Az amerikai igen óvatos volt, s mielőtt bármiféle döntést hozott volna, igyekezett tájékozódni a hozzá forduló, messziről érkezett ismeretlen emberről.

Horatio Gates fennmaradt levelében így írt Benyovszkyról: „Uram! A múlt héten Bostonból egy idegent küldtek hozzám (…) Ez a külföldi azt állítja, hogy ő Pulaski (vagy Pulawski ) gróf egyik testvére, hogy kétszer fogták el az angolok; először hajóval Hamburgban 300 huszárral … Úgy vagyok értesülve, hogy Bostonban néhányan ezt az idegent gyanakvással kezelték, bajkeverőnek tartották, de mivel, Uram, nem kért pénzt bátyja (Pulaski) nevében és mivel megelégszik egy méltányos támogatással, míg Karolinában nem csatlakozhat a grófhoz, és még arra is el van szánva, hogy gyalogosan vállalkozzék az útnak, ha nem teljesülne szerény kérése, úgy vélem, az Egyesült Államok méltósága nem engedné meg egy parancsnoki jogkörrel felruházott tisztségviselőjének, hogy ilyen helyzetben bizalmatlan legyen egy idegennel szemben … Miután elláttam egy jó lóval és 400 dollárra szóló csekkel, a Kongresszushoz küldöm …”

A Franklintól kapott ajánlólevél és biztatás érlelte meg benne a tervet, hogy Amerikában telepedjen le. Életének ezen rövid időszakát Francis Wagner és Dojcsák Győző kutatásai alapján ismerjük. Benyovszky így írt George Washingtonnak: „Franciaország miniszterének pártfogásával jöttem Amerikába, de célom, hogy az Egyesült Államokat szolgáljam, minden más szolgálattól és befolyástól függetlenül. Kérnem kell Uram, hogy ajánljon a Kongresszusnak, hogy véremet, tudásomat és bátorságomat az Önök hazájának szentelhessem, amelynek polgárává szeretnék válni.”

A kinyilatkoztatás mellett Benyovszky részletesen ismertette egy Európában megszervezendő idegenlégió tervét, amelyet elképzelése szerint majd az Egyesült Államokba lehetne szállítani, hogy segítse a függetlenségi törekvéseket. George Washington tábornok 1782 májusában a Kongresszus elé terjesztette Benyovszky tervezetét, melyet rövid vitát követően visszautasítottak. Az amerikaiak felismerték, hogy vállalkozásai és elképzelései messze meghaladják pénzügyi lehetőségeit. Arról is bebizonyosodtak, hogy a nagyot mondó Benyovszky nem bírja a francia udvar támogatását, légiójának felszerelését és szállítási költségeit nem biztosítanák.

Benyovszky amerikai útja mindent összevetve kudarccal végződött. Személyesen nem vett részt a függetlenségi háborúban, s családját Amerikában hagyva ismét Madagaszkár felé vette útját. Az Intrepid nevű hajóval 1785. július 7-én érkezett a távoli szigetre, mely rövid idő múlva halálos végzetévé vált. Talán sejtette sorsát, mert családját nem vitte magával.

Felesége, Hönsch Zsuzsanna Baltimore-ban maradt gyermekeikkel, és soha többet nem látta viszont hitvesét. Benyovszky madagaszkári szerepéről a francia Nemzeti Levéltár tekintélyes mennyiségű okiratot őriz. Ezen iratokat Bernard Le Calloc’h tárta fel és tette közzé. Az okmányok tanúskodnak Benyovszky szomorú halálának körülményeiről.

A magyar gróf szembekerült hajdani megbízóival, s a konfliktust egy véletlen folytán kiadott puskalövés oldotta meg. Larcher de Verman százados kapott parancsot arra, hogy elfogja Benyovszkyt, aki ellenállt, s mivel nem tudták foglyul ejteni, mint a francia gyarmatosítás útjában álló idegennek 1786. május 24-én kioltották életét. Madagaszkár földjén temették el.

Német, francia és angol nyelven megjelent emlékiratai nagy érdeklődést keltettek személye és szülőföldje iránt. A geográfiát gyarapító eredményei, Kelet-Ázsia szigetvilágának ismertetését, Madagaszkár földjének részletes leírását Csinády Gerő foglalta össze.

 

Benyovszky emlékmű Madagaszkáron

Benyovszky emlékmű Madagaszkáron

A rendkívüli műveltségű, számos nyelvet kiválóan beszélő, vállalkozó szellemmel megáldott, vakmerő férfi nyughatatlan természete és diktatórikus hajlamai miatt nem válhatott igazán sikeres emberré, de utazásai, megfigyelései és írásai, megfigyelései és írásai a felfedezések történetében kiemelkedő szerepet játszanak.

 

Benyovszky emlékirat

Emlékiratainak címoldala
 

Benyovszky Móric Ágost, gróf (Verbó, 1741. szeptember 20. – Madagaszkár, 1786. máj. 24.)

Forrás: Magyarok a Föld körül (15-19. oldal) Kossuth Kiadó, 2014. ISSN 9 772064 879007 14002

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s