Elhunyt Magyar László festőművész

 

 

Életének hatvanegyedik évében szombaton Ungváron elhunyt Magyar László festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke, Kárpátalja művelődési életének meghatározó alakja.

Magyar László 1955. július 8-án született Csapon. Az ungvári Iparművészeti Szakiskolában diplomázott 1981-ben. Alkotói szemléletére, stílusára az impresszionisták voltak nagy hatással. Legtöbb képe olajfestmény, de kedvelte az akvarellt is.

A művész 1993-ban csatlakozott a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságához, amelynek 2002-óta az elnöki tisztségét is betöltötte. Egyik fő szervezője lett a kárpátaljai művészek kiállításainak, szimpóziumainak. Sokat tett művésztársai előrejutásáért és a kárpátaljai festészet fejlődéséért. Munkásságának elismeréseként 2005-ben felvették az MMA egyesületbe, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2007-ben pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.

A Magyar Művészeti Akadémia Magyar Lászlót saját halottjának tekinti.

Magyar László festőművész

Magyar László (1955–2016) | fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Magyar László festészeti stílusa és képeinek témája a Révész Imre Társaság művészeti szellemiségéhez kötődik. Állítása szerint, a régi kárpátaljai tájfestészet képviselői közül, Kassai (Kashay) Antal (1921-1992) művészete áll közel hozzá. Felfogásukban valóban sok rokon vonást találunk, de más festők (Petky Sándor, Hrabovszky Emil, Sholtész Zoltán, Boretszky Adalbert) inspirációs hatását is felfedezhetjük alkotásain.

Korai képeire a szimbolikus táj-kép ábrázolás volt a jellemző. Széles ecsetvonásokkal, posztimpresszionista stílusban festett kompozíció a táj és az emberábrázolás különös panteista képét nyújtották. Filozofikusnak is tartották ezeket az egyéni, sajátos képzettársítású műveit. Ekkor készült képeinek jellemző színei, a szürkék, világoskék, zöld árnyalatok (Tavaszi szimfónia, 1994, olaj, vászon; Őszi reggel, 1993, olaj, vászon; Út a bizonytalanságba, 1995, olaj, vászon; Facsoport, 1995, olaj, vászon; Rongyos hadsereg, 1995, olaj, vászon).

Későbbi festményein határozott változás érzékelhető. Fejlődése a konkrétabb táj és figurális ábrázoláshoz vezetett. A természet, a Kárpátok vonulatával bezárt kis völgyek mélye, az erdők, a hegyi patakok jelentik témái egyik fő vonulatát. A táj évszakonként változó hangulatát adja vissza képein (Kilátás Lipótfalvára, Az első hó, Expresszió). A Kárpátok párás, homályos ködbe burkolódzását több képén is megörökíti. Az elébe táruló természet ezer arcát festi meg mély átéléssel (Elvonult a vihar, Tél – estefelé). Ugyanezt érzékeljük a falvakat, parasztházakat ábrázoló képein (Az udvaron). Nagy kolorista. Gazdag színvilágú virágcsendéletei sokféle variációban jelennek meg (Reggeli fénysugárban, Napraforgók). Kompozícióinak kiegyensúlyozottsága harmóniát sugároz.

Olajképek mellett akvarellel is dolgozik. Akvarelljein fokozottan érzékelhető finom ecsetkezelése, gazdag színvilága.

Portréit, egész alakos képeit, figurális kompozícióit a legutóbbi, a Kárpát-haza Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet rendezésében bemutatott gyűjteményes kiállításon láthattuk, 2014-ben.

 

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s