Barokk városkép

A magyarországi városok szerkezete sokáig megőrizte a középkorban kialakult alapvonásait. A XVIII. század folyamán azonban sorra épültek reprezentatív egyházi és közösségi épületek, a városlakó nemesek és a gazdag polgárok egyre-másra emeltettek korszerűbb alaprajzú, divatos homlokzatú házakat, megindult a szűkös térszerkezet fellazítása, szabályos utcák és terek építése, és a városok fokozatosan kiszabadultak a várfalak szorításából is. Vác XVIII. század végi látképe jól szemlélteti a barokk városkép alapvonásait. A település körül még ott húzódnak a régi bástyák és várfalak, de a város kontúrját a modern templomtornyok határozzák meg: a székesegyház, a két középkori eredetű szerzetesrend, a domonkosok és a ferencesek temploma, valamint a két újonnan betelepített rend, az irgalmasok és a piaristák épületegyüttesének barokk tornyai. A lakóházaktól nagy tömegükkel az egyházi és városi közösségi épületek válnak el, a püspöki palota és a szeminárium, valamint a városháza és a nemesi kollégium, amelyek körül nagyszabású, rendezett tereket alakítottak ki. A városkép új, látványos eleme a szobrokkal díszített híd és az uralkodói látogatás emlékét őrző diadalív. A városlakók életének szerves részét alkották a város környéki kápolnák és a kálvária, megmutatva, hogy a vallásos gyakorlat a várost egyben „szakrális tájjá” változtatta.

Vác XVIII. századi látképe Róka János Régi és új Vác című könyvének illusztrációján, 1777. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A barokk polgári építészet ma is álló fontos példája a budai városháza. Építését Buda felszabadulása után, 1692-ben kezdték meg Venerio Ceresola császári építész tervei szerint, aki a budai kőműves- és kőfaragó céh újjászervezője és első főmestere volt. Mai képe – a toronnyal, a zárterkéllyel és városvédő Athéné szobrával – többszöri átépítés eredménye. A hazai városi céhes építőművészet pesti remeke a Péterffy-palota, amely a belvárosi plébániatemplom mellett, a város barokk kori központjában áll. A gazdag ornamentikájú oromzatos középszakasz, az atlaszos erkély az érett barokk palotaépítészet reprezentatív példáinak hatását mutatja.

A budai városháza. Építette Venerio Ceresola 1692-ben, bővítette Hölbing János 1698 és 1707 között, és Nepauer Máté 1769-ben

Mayerhoffer András: A pesti Péterffy-palota homlokzatának részlete, 1756

Írta: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (161. oldal)  Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével