Az élet rebbenése

Közzétette:

 

 

A zene az ember legősibb kifejezési formája, ősibb, mint a nyelv vagy a képzőművészet; az emberi hangból született, és az égető szükségből, hogy kapcsolatba kerüljünk embertársainkkal. Tulajdonképpen a zene az ember, sokkal jellemzőbb rá a szavaknál, hiszen a szavak konkrét jelentést hordozó, elvont szimbólumok. A zene érzelmeink mélyebb rétegeire hat, mint a legtöbb szó, és arra kényszerít, hogy egész lényünkkel reagáljunk rá.

 

bazaltrajz afrikai_dobok

bazaltrajz, afrikai „beszélő dobok”

Nagyon régóta zenélünk. Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az ősember már jóval az utolsó jégkorszak előtt használt csontokat, dobokat, fuvolákat. Nem tudjuk, milyen célra alkalmazták ezeket a hangszereket harmincezer esztendővel ezelőtt, gondolhatunk ünnepekre és rítusokra, vallásosakra és világiakra egyaránt. Első pontosabb adatunk későbbi keletű és Kínával kapcsolatos, ahol i. e. 3000 körül bonyolult zeneelméletek alakultak ki. Az európai zene jóval későbbi: Görögország kivételével csupán a keresztény korban indult fejlődésnek. Róma zenéjének legnagyobb részét a meghódított területekről kölcsönözte. Róma bukása után az európai zene erejét vesztette, régmúlt korok eszméi kísértették.
Hosszú időre volt szüksége a zenének, amíg felvirágzott Európában, de ennek voltak előnyei is. Az idő lehetővé tette, hogy az elmúlt korok valamennyi eredményét egybefoglaljuk, és új célok szolgálatába állítsuk. Európa másképp szelídítette meg a hangsort és fejlesztette a harmóniavilágot, nem csupán vízszintesen építkezett, de függőlegesen is, és teljesen új, addig soha nem látott nyelvet teremtett. Ez a folyamat azonban ezer esztendeig tartott. Lassan Európa újra-felfedezte, hogy a zene több mint hús és csont és szív, hogy mindez csupán eszköz valami megfoghatatlan dolog teremtéséhez, ami kapcsolatot teremt köztünk és a világmindenség rezgései között. Ez a késztetés formálta az európai zene fejlődését sok évszázados küzdelme során, amíg olyan lett, amilyennek ma ismerjük, és hordozza azt a gazdag tartalmat, amit ma természetesnek vélünk.

 

Divje_Babe_flute_350x

A világ legrégebbinek tartott hangszere, a Divje Babe furulya

 

Forrás: Yehudi Menuhin és Curtis W. Davis – Az ember zenéje (17-19. oldal) Zeneműkiadó Budapest 1981 ISBN 963 330 397 4

 

3 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s