Jack London

Közzétette:

 

 

Az 1884 és 1919 között fellépő naturalista iskola egyik legtehetségesebb, ám mindenképpen legellentmondásosabb írója. Egyszerre járt kegyében és ingerelte hatalmas olvasótáborát. Ráérzett a középosztály fantaziálására a parttalan hatalomról, mellyel így műveinek sötétebb színeit is – a modern ember kiüresedését és hisztériáját – el tudta fogadtatni. E két mozzanatot biologizmusa fogta keretbe, öltöztette tudományos köntösbe.

 

Jack London

Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.)

 

San Franciscóban született. Kilencéves korától már magát tartotta el, volt újságárus, konzervgyári munkás, osztrigakalóz, fókavadász, hobó és aranyásó. Több tucat visszautasított mű után végre a kor legrangosabb folyóirata, az Atlantic Monthly közli Északi Odüsszeia (An Odyssey of the North) című elbeszélését (1900). Rögtön utána kiadják novellás kötetét, A farkas fiá-t (The Son of the Wolf). Ettől kezdve a siker dédelgetett gyermeke. Haláláig -1916-ig – közel félszáz könyve jelent meg, közöttük olyan népszerű alkotások, mint A vadon szava (The Call of the Wild), A tengeri farkas (The Sea Wolf), a Martin Eden vagy A vaspata (The Iron Heel). Az ágrólszakadt asztrológus fia most már négylovas hintón utazta be a nyugati partvidéket, míg észak-kaliforniai mintauradalmának mindenünnen csodájára jártak. Az alkohol vonzásában élt, s végül fiatalon önkezével vetett véget életének.

Világképét gyerekkorának kalandjai és ifjúsága olvasmányai formálták. Ismerte a XIX. század filozófusainak (Darwin, Thomas Huxley, Marx és Spencer) műveit. Leginkább a szociáldarwinizmus hatott rá – a létért való küzdelem és a természetes kiválasztódás – darwini elvének a társadalomra történő kiterjesztése.

Írásai gyakran ellentmondásosak, tükrei erőfeszítéseinek, hogy egymással tanokat összebékítsen. Legjobb műveiben – így mindenekelőtt elbeszéléseiben – egyensúlyt tudott teremteni. Kisprózája hiteles képet fest a zord tájakon járó magányos ember természettel vívott küzdelméről. Formai tisztaság és érzelmi telítettség jellemzi novelláit.

Hősei mindig egyedül vannak. Szembeszállnak a természet vagy társadalom erőivel, s győznek, ha elég erősek, elbuknak, ha gyengék. Talán legismertebb regényében, A vadon szavá-ban a hatalmas kutyát, Buckot, miután kikerül a léha életből, a brutális bánásmód és a mostoha időjárás teszi próbára. Túléli mindezt, mivel felsőbbrendű lény. Visszatér ősei világába, a farkascsordához, s élükre áll – ereje és esze teszik alkalmassá erre. A tengeri farkas emberfeletti hajóskapitánya elpusztul ugyan, mégis az ő bátorsága és ügyessége ragadja meg az olvasót, s társai is csak azért kerülhetnek ki élve a viszontagságokból, mivel az ő tulajdonságait olvasztották magukba.

A vaspata utópikus regény, amely – egy a XXVII. században közzétett kézirat alapján – az iparbárók parancsuralma elleni felkelésről számol be. London mestere a nagy társadalmi kataklizmák ábrázolásának, amikor az emberről leválik a civilizáltság maszkja, s az eredendő vadság állapotába zuhan vissza. Amikor azonban kimozdul a harc világából, gyakran úgy érezzük, mintha történelmi esszét olvasnánk, nem pedig szépprózát.

Kései műveit mindjobban eluralja az árja felsőbbrendű ember és az „ősrög” mítosza. London pályája nyugtalanító példája egy nagy tehetség elkorcsosulásának.

 

Írta: Tóth Csaba
Forrás: Amerikai elbeszélők I. kötet – életrajzi jegyzetek (885-886. oldal) Európa Könyvkiadó, 1985 ISBN 963 07 3555 5 Össz ISBN 963 07 3571 7

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s