Közzétette:
Életének 85. évében, december 21-én elhunyt Marosi Barna marosvásárhelyi író, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Marosi Barna (1931–2015
Marosi Barna 1931 szeptemberében született Marosvásárhelyen. A középiskolát szülővárosában, a Református Kollégiumban végezte 1950-ben, majd 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett kémia szakos diplomát.
Újságírói pályáját az Előre szerkesztőségében kezdte rögtön az egyetem elvégzése után, ahol négy évig tevékenykedett. A magyarországi 1956-os forradalom alatt tanúsított magatartása miatt fegyelmi úton eltávolították a sajtóból. Előbb a bukaresti Reactivul vegyi üzem munkása (1958–59), a marosvásárhelyi cukorgyárban kémikus (1959–68), majd 1968-tól az Előre utazó riportere volt. 1989 decemberétől 1993-ig a Romániai Magyar Szó új folyamának szerkesztő-publicistája. 1996–1998 között a Duna Televíziónál főszerkesztő, majd külpolitikai műhelyvezető, 1998–2000 között alelnök. Marosvásárhelyen élte le életét. 2005-ben – a határon túli magyaroknak adandó kettős állampolgárságról szóló népszavazás után – az összmagyar kultúra és szellemi erők szimbolikus egyesítéseként, ő is meghívást kapott a Magyar Művészeti Akadémia egyesületbe, 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Első írását a marosvásárhelyi Vörös Zászló közölte 1951-ben. Riporterként a Románia minden tájegységére kiterjedő iparosítás és urbanizáció mindennapjait mutatta be közvetlen emberi sorsokon keresztül. Dános Miklóssal közösen írta a Két hét a Dunán című riportkönyvet 1957-ben, Beke Györggyel és Cseke Péterrel közösen szerepel az Emberarcok című riportkötetben (1976).
Saját riportgyűjteményei közül kiemelkedik a Megbolygatott világ, melyben többek között felidézi az elmúlt századfordulóról Bernády György, Marosvásárhely polgármesterségének városépítő hagyományát. Az Előre Kiskönyvtára szerkesztőbizottságának tagja, több riport-antológia, így a Hazánk új arca (1986), Sokágú termőfa (1986), Tenni és teremteni (1987), Jövőépítők (1987) közli írásait. Más önálló kötetei: Kapu utca 10. (kisregény, 1965); Sújtólégben – rezesbandával (Zsil-völgyi napló, 1979).
Marosi Barnát a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia
