Mandela börtönei

 

 

2013. december 5-én halt meg Nelson Mandela

„Politikai jogok nélkül soha nem lehetünk szabadok és egyenlők.”

 

Nelson Rolihlahla Mandela (Mvezo, Dél-afrikai Unió, 1918. július 18. – Johannesburg, 2013. december 5.)

 

1. Robben-sziget (1962-1982)

Mandela tizennyolc gyötrelmes éven át vékony szalmazsákon aludt egy 2,1-szer 2,4 méteres csupasz cella betonpadlóján. A Rivona-per után, amelyben Mandelát és kilenc ANC-beli társát találták bűnösnek szabotázsban, a férfiakat repülőn átszállították a Robben-szigetre, amely a 16. század közepe óta politikai ellenfelek és köztörvényes bűnözők távoli börtöne. Az első évben Mandelát reggel fél hatkor ébresztették, mosdáshoz kapott egy vödör hideg vizet, reggelire puliszkát adtak neki, majd kivezették a börtönudvarra, ahol az egész napot töltötte, s követ kellett törnie apró kavicsokká. Tilos volt beszélgetni, de Mandelának engedélyezték, hogy az esti lefekvés előtt jogi szövegeket olvasson a cellában folyton világító negyvenwattos izzó fényénél. 1965-ben Mandela a kegyetlen nyári hőségben és a csontig hatoló téli hidegben egy mészfejtőben dolgozott. A mészfejtő faláról visszaverődő fény tönkretette a látását.

 

 

2. Pollsmoor börtön (1982-1988)

Mandela eleinte csalódott volt, hogy átszállították Pollsmoor modern szárazföldi börtönébe. A Robben-szigeten korábban eltöltött évei alatt Mandela mély barátságot kötött rabtársaival, hiányzott neki a friss levegő és a bajtársiasság, amelytől megfosztották Pollsmoor acélajtói és zárt negyedei. De fontos változásokat is megtapasztalt. Mandelát Pollsmoorba három közeli barátjával, köztük Walter Sisuluval együtt szállították át, s ők négyen közös zárkában laktak, amelyhez külön olvasóhelyiség és televízió is tartozott. Végül a férfiaknak engedélyezték, hogy a nap egy részét a háztetőn töltsék, Mandela ugyanis rábeszélte a börtönőrt: adjon neki acéltartályokat és termőföldet, hogy veteményeskertet készíthessen.

 

 

3. Victor Verster börtön (1988-1990)

Pollsmoorba érkezve Mandela panaszkodott a börtön nyirkosságára. 1988-ra rendszeres köhögési rohamoktól és megmagyarázhatatlan hányógörcsöktől szenvedett. Átszállították egy csak fehéreknek szánt kórházba, és külön emeleten helyezték el. Sürgős műtétet hajtottak végre rajta, ennek során váladékot távolítottak el a tüdejéből, ami a tuberkulózisnak volt korai jele. Félve attól, hogy ha Mandela a börtönben hal meg, a világ szemében az appartheid elleni küzdelem mártírjává válik, a hatóságok engedélyezték, hogy egy drága magánkórházban lábadozzon. Utóbb, ahelyett, hogy visszavitték volna Pollsmoorsba, a rezsim áttette a Fokváros mellett lévő, kevésbé szigorú biztonsági intézkedésekkel őrzött Victor Verster börtönbe. A körülmények lényegében különböztek minden korábbitól: Mandelát nem csukták zárkába, hanem megkapta az egyik őr magánházát, amely jóval nagyobb teret kínált neki, mint amihez hozzászokott. Noha itt megvolt az otthon valamennyi kelléke, semmi sem leplezhette a tényt, hogy a ház mégiscsak börtön.

 

 

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (108. oldal) Bookazine Kft. 2014. ISBN 978-963-12-0563-3 ISSN 2064-8952