mi pedig a morális hagyományokat illeti, Anglia már meg volt halva a tizenkilencedik század végén. A közgazdasági hatalom, amely csak néhány csoport között oszlott meg, zsarnokivá, önkényessé vált, elnyomva a lakosság erélyét és az ipari vállalkozást. A zsoldos háborúk és a visszatorlások megosztották a nemzetet. Az elaggott királyné alatt nem volt udvar, nem volt földarisztokrácia, mivel a föld tönkre volt téve, ki volt merítve. Csak egy istent imádtak, az aranyborjút, s csak az ő prófétái voltak az urak. A botrányok szaporodtak, a fényűzés és korrupció, a társadalmi hipokrízissel együtt orgiákat ült. Egyszóval a civilizáció betetőzte munkáját azáltal, hogy elnyomta az egyéniséget, az angolok, ez a férfias faj, elcsenevésztek azáltal, hogy fölvették az általuk meghódított barbárok szokásait, s így a brit birodalom a legszomorúbb kilátások közt ment át a huszadik századba…”
Blackwood Magazine angol folyóiratban ezt a jóslatot mondja angol népének egy kétségkívül mély gondolkodású író, mint a jövő század képzeletbeli Gibbonja.
Komor, vigasztalan kép az, amelyet ő lát. Annál komorabb, mert a jelen csakis ilyen jövőt szülhet.
Nemcsak Angliáé ez a jövő, többé-kevésbé mindnyájunké. A miénk is.
„A mai civilizáció elnyomja az egyéniséget. Ezt mondja a „jövő Gibbonja”. Nagy igazság, mely minden szívben él, csak hangot mernek neki oly kevesen adni!…
Pedig ez az igazság a kor minden problémájának alapja. Az immár elkerülhetetlen társadalmi reformoknak ebből kell kiindulni: Mert az egyéniség elnyomva nem sokáig lehet!
história bizonyítja, hogy a legvéresebb átalakulásokat az egyéniség szabadulási törekvése szülte.
Az elnyomott egyéniség még nem fegyverrel csinál forradalmat, de harcát megkezdte!…
Egyelőre a legmagasabb téren folyik a harc. A művészetben, irodalomban. A régi korlátok hívei gúnyolják az apostolokat, félreértik törekvésüket, s legjobban félreértik e törekvés alapját. A nagy tömeg divatnak tekinti, pedig az egy nagy világátalakulás első, igénytelen előcsatározása.
Hagyjátok hát a szecessziót ti, kik a korlátok bábjai vagytok! Forradalom és emberek kellenek hozzá, nem divatbábok.
A szecesszió új, átalakított világából fog erre a korra visszatekinteni a jövő század Gibbonja!
Debreceni Hírlap, 1899. április 19.