A Habsburg császárság hanyatlása

 

 

Ausztria a 19. században elvesztette Poroszországgal folytatott vetélkedését Közép-Európa németül beszélő részének hegemóniájáért. A porosz vezetéssel egyesült Német Császárság számottevő ipari és katonai hatalommá vált, míg a Habsburg Birodalom útja a szétesés felé vezetett.

 

A 18. század közepén a Német-római Birodalom császára még automatikusan az osztrák Habsburg-uralkodó volt, akinek fennhatósága alá számos kisebb, többé-kevésbé önálló német nyelvű állam tartozott. Ezek egyike, Poroszország igen megerősödött, és megnyerte Ausztria ellen az 1756-63 között lezajlott hétéves háborút; így jött létre Béccsel szemben egy alternatív német hatalmi központ. A leendő Németország a 19. század közepéig még megmaradt a kis államok földjének, melyeknek nem egy uralkodója elsősorban különcségével tűnt ki. A németek ebben a korszakban kiváló romantikus íróikról és költőikről, filozófusaikról és más tudósaikról, nagy zeneszerzőikről és ódon egyetemi városaikról voltak híresek. Az iparuk egyelőre még elmaradt nemcsak Nagy-Britanniáé és Franciaországé, hanem még Belgiumé mögött is.

Kaiserkrone_Österreich

Ez a korona 1602-ben készült II. Rudolf német-római császár számára; a birodalom megszűnésekor a Habsburg-dinasztia örökölte, és a továbbiakban az osztrák császárokat koronázták meg vele.

Nemzeti eszme

A nagy francia forradalom egyik járulékos következménye a nemzetállam eszméjének megerősödése volt. A konzervatív erők a Napóleon legyőzését követő 1815-ös bécsi kongresszuson próbálták ezt megakadályozni, és a nemzeti törekvéseket felülírva rajzolták át Európa térképét.

Ez elsősorban Ausztriának állt érdekében, melynek a német ajkú lakosságon kívül számos magyar, olasz és szláv alattvalója is volt. 1848-ban forradalmak egész sora rázta meg a birodalmukat, elsősorban a másfél évig tartó magyar szabadságharc, melyet csak orosz segítséggel sikerült leverni. Ideiglenesen a német önállósági törekvéseket is sikerült elfojtani.

A német egység

A forradalmi években a német államok még csak laza szövetséget alkottak, melynek Poroszország volt a legerősebb tagja. Az 1860-as években aztán Otto von Bismarck miniszterelnök vezetésével több háborút is viselt, melynek eredményeképpen 1871-ben kikiáltották a Német Császárságot; ennek első uralkodója az addigi porosz király lett I. Vilmos néven. Ebben az államban a bajor és a szász király megtartotta a címét, de tényleges politikai hatalommal már nem rendelkezett.

A német egyesítés nyomán megindult a gazdasági fejlődés és városiasodás, és a korábban főként mezőgazdasági területeken erős ipari állam jött létre.

A Habsburgok időközben megkötötték a magyarokkal az úgynevezett kiegyezést. Az Osztrák-Magyar Monarchia mindkét fővárosa, Bécs és Budapest virágzó kulturális központtá vált, de a csillogó felszín alatt már megmutatkozott a birodalom ingatagsága.

Tudja, én vagyok a legutolsó régi vágású uralkodó.

Ferenc József Theodor Rooseweltnek, (1910-ben)

ferenc_jozsef

Heinrich Ede: I. Ferenc József császár a Szent István rend ornátusában, 1864, olaj, vászon. Magyar Nemzeti Múz., Tört. Képcsarnok
Forrás: Az emberiség története (286-287. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s